Lélektájakról érkeznek ezek a különös üdvözlőlapok – antik és reneszánsz mesterek remekei fakadtak egykor e tájról, manapság viszont mintha már csak a traumáinknak, sebeinknek, sértettségeinknek és bosszúvágyunknak volna közös gyökere, az örömeink sekélyesek vagy önzők, már nem közösségi ünnep semmilyen boldogság. Dirib-darabokra hull szét mindaz, amiben szerettünk hinni – mégis hogy lehet ilyen hír hozója a szépség?
Sárkány Győző részletgazdag művei, montázs jellegű kompozíciói rádöbbentik a nézőt, hogy a háború létezése, szemben a béke törékenységével, kellemetlen félelmet szít, mégis furcsa egyensúly kerekedik, ha egymás mellett látjuk ezt a két pólust – mint amikor az Esterházy Madonna egy tankot mutat meg a kisdednek. Különös korrajz. Akkor is az, ha békeidőben fogant, hiszen Sárkány Győző képein az európai civilizáció látleletét ismerhetjük meg.
Ilyen a bizalmas párbeszéd a düreri tradícióval, ilyenek a reformáció 500. évfordulója alkalmából Bálványok bukása/50 kép – 50 gondolat címmel egy helyre válogatott művei és ilyen a legutóbbi nagy vállalkozása, a 100 grafikát felvonultató Trianon anzix. Lélektájakról érkeznek ezek a különös üdvözlőlapok, antik és reneszánsz mesterek remekei fakadtak egykor e tájról, manapság viszont mintha már csak a traumáinknak, sebeinknek, sértettségeinknek és bosszúvágyunknak volna közös gyökere, az örömeink sekélyesek vagy önzők, már nem közösségi ünnep semmilyen boldogság. Dirib-darabokra hull szét mindaz, amiben szerettünk hinni – mégis hogy lehet ilyen hír hozója a szépség? Érzünk itt valami nagy-nagy ellentmondást, amelyből remény fakad. Hiszen Sárkány Győző amellett, hogy érzékenyen reflektál a világ változására, makacsul ragaszkodik a széphez. Még szörnyalakjai is borzongató harmóniából vétettek, a bukás–felemelkedés egyazon tengely, mutat rá ravaszul. Esze ágában sincs sopánkodni. Már-már szenvtelen tökéletességgel tárja elénk lelkiállapotaink röntgenképét.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. július 25-i számában.)