Örömteli esemény a változatosságra vágyó felnőtt számára, ha bővül az ezerszer átlapozott „rágható” könyvek polca egy olyan kötettel, amely már jobban fejleszti a gyerek finommotoros képességeit. Szerencsére a fiam nagyon szereti a könyveket, szeretettel viszonyul hozzájuk, így nem féltem becsempészni könyvei közé Csóka Ferenc legújabb, idén megjelent meseregényét.
Mielőtt gyerekeim születtek, idilli kép élt bennem arról, hogyan olvasok majd mesét nekik, miközben ők hozzám simulnak, és türelmesen végighallgatják az aznapi meseadagot. A tapasztalat természetesen áthúzta a számításaimat, és egyelőre a kétéves fiam folyton ismétlődő „képelemző” beszélgetéseiben merül ki. Ezért is örömteli esemény a változatosságra vágyó felnőtt számára, ha bővül az ezerszer átlapozott „rágható” könyvek polca egy olyan kötettel, amely már jobban fejleszti a gyerek finommotoros képességeit. Szerencsére a fiam nagyon szereti a könyveket, szeretettel viszonyul hozzájuk, így nem féltem becsempészni könyvei közé Csóka Ferenc legújabb, idén megjelent meseregényét.
Még aznap felfedezte a Színország lovagja című kötetet, mely a felvidéki író, festő, zenész Szivárvány lovagjának kalandjait megörökítő három meseregényét (a Szivárvány lovag 2000-ben, a Szivárvány lovag újabb kalandjai 2005-ben, a Szivárvány lovag legújabb kalandjai 2009-ben került az olvasók elé a Lilium Aurum Kiadó gondozásában) egyetlen kiadványban egyesíti, lezárva azt egy csodás, szerelmes befejező mesével.
Neki is láttam volna a felolvasásnak, de egyértelművé vált számomra, hogy elsősorban az illusztrációk keltették fel a fiam figyelmét. Szmola Gábor, a jelenleg tetoválóművészként dolgozó nagymegyeri fiatalember alkotásai teljesen lenyűgözték. Szmola illusztrációi összhangban vannak a kötet hangulatával, nyelvezetével: erőteljes színek, határozott vonalvezetés, realista ábrázolásmód jellemzi azokat. Nem hagy túl sok feladatot a képzelőerőnek, hiszen találóan emeli ki a központi jeleneteket, vagy éppen összegzi a meséket egyetlen alkotásban. Az előző kötetektől eltérően az új kiadásban nem szerepelnek karikatúraszerű, kisgyerekes rajzok.
A főszereplő fejlődéstörténetét, gyermekből felnőtté, Hajnalpírból Szivárvány lovaggá válásának kalandjait mutatják be a különálló, vidám, de sok esetben mély társadalomkritikával átszőtt történetek. A lovag kalandjain keresztül találkozunk ideális világunk alternatív másának, Színország palettájának nagyon sok színfoltjával, egyéniségekkel, ahol „az emberek jelleme nem fehér, és nem fekete”. Akár tanmeseként is tekinthetnénk rájuk.
A többnyire rövid, egy-két oldalas fejezetek nyelvezete és szerkezete modern, de hangulatukban, történetalakításukban sok esetben idézik egy-egy ismert népmese vagy műmese sajátosságait, meseelemeit. Viszont mindez csak szemfényvesztés, hiszen a szerző váratlan fordulatokkal, vagy éppen sorok közé rejtett iróniával „vágja nyakon” az olvasó felismerését, igyekezve mellőzni a közhelyeket.
Csóka Ferenc mesetrilógiája kellemes olvasmány, amelyet a klasszikus mesék megismertetése után adnék oda gyermekeimnek. Ajánlom minden felnőttnek vagy gyermekét olvasásra ösztönző szülőnek, akiknek vágya a „fehérség”, a „tökéletes jóság” elérése. Azoknak is ajánlom, akik még nem ismerték fel, hogy ez a tökéletesség nem létezik, mint ahogyan Csóka Ferenc is írja: az ember „esendő, vágyó, szenvedő, bosszankodó, unatkozó, szerető és nemszerető lény”. De hagyjuk a közhelyeket…
Csóka Ferenc: Színország lovagja, Vámbéry Polgári Társulás, 2020
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában.)