Zúzódás, vagy el van törve?
Hadd lássam csak, kedves törpe!
No, ez bizony bokaficam.
Hozz egy fáslit, Zora fiam!
Bagoly Zora kezdő orvos,
igen fürge, nagyon gondos.
Míg a stopper hatig számol,
megfordul a patikából.
Patakparton sír egy törpe,
lehuppant a nyirkos földre.
Felveri az egész rétet,
egy szöcske is arra ébred.
Jobbra pislog, balra kémlel,
mellette az asszony zsémbel.
– Alig pirkad még a reggel,
nem is látok álmos szemmel.
Nagy páncélját hátratolva
morgolódik Teknőc Olga.
– Mi ez a nesz, drága párom?
Elillant a legszebb álmom.
Zsörtölődik Teknőc Tódor:
– Na most aztán sok a jóból!
Cápauszony, szúnyoglárva…
Honnan jön e szörnyű lárma?
– Sose aggódj, ez csak hiszti –
legyint arra Cickány Kriszti.
– Jó a fülem, csalhatatlan,
megérzem én, hogyha baj van.
Bokrok alól les a menyét,
dörzsölgeti apró szemét:
– Szertefoszlott minden álmom,
kinek kell ezt meghálálnom?
– Szegény törpe – szól a sáska –,
mintha csak a foga fájna.
A sok cukor… Az az oka.
Lyukas tán az egyik foga.
Dongó Döme fölé röppen...
– Ne sikoltozz, maradj csöndben!
Szundít még az egész környék,
felvered az erdő csöndjét.
– Szederinda, szúrós kökény,
ki hüppög a vízpart kövén? –
topog oda Mézes Manci.
– Hú, micsoda sáros pracli!
– Csupa kosz vagy, te kis törpe,
sosem nézel tán tükörbe?
Ezért bánkódsz, ugye, kedves?
Sose búsulj, megfürdetlek.
Arra szaglász’ Róka Elek…
– Kicsi törpe, mi van veled?
Elpottyantál, fáj a térded?
M’ért vered fel a vidéket?
– Megcsúsztam a parti sárban,
hasra estem, fáj a lábam.
Eltörtem a kulacsomat…
Jaj, a bokám úgy hasogat!
Tölgyes erdő tudós baglya
felriadt a szörnyű zajra.
Messze földön híres doktor,
lássuk csak, ő mire gondol?
– Zúzódás, vagy el van törve?
Hadd lássam csak, kedves törpe!
No, ez bizony bokaficam.
Hozz egy fáslit, Zora fiam!
Bagoly Zora kezdő orvos,
igen fürge, nagyon gondos.
Míg a stopper hatig számol,
megfordul a patikából.
Eközben a sok kis állat
falevélből vetett ágyat.
Sérült lába be lett kötve,
nem sír már a kicsiny törpe.
(Karantének)
{K1}