Gyorsan változó világunkban, ahol a szokások és gondolatok állandó mozgásban vannak, a szórakozás módjai és az erre szánt tartalmak, valamint az újonnan született gyártási és megosztási felületek gyökeresen megváltoztatnak minden mostani és jövőbeli generációt.
Gyorsan változó világunkban, ahol a szokások és gondolatok állandó mozgásban vannak, a szórakozás módjai és az erre szánt tartalmak, valamint az újonnan született gyártási és megosztási felületek gyökeresen megváltoztatnak minden mostani és jövőbeli generációt. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon milyen hatékonysággal tudunk alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, vagy az, hogy a régi világból hozott értékek mennyire tudnak megfelelni a mai ember állandó ingert követelő életformájának. Egyesek úgy érvelnek, hogy a technológiai fejlődés az oka bizonyos visszalépéseknek, főleg az olvasás és az irodalomfogyasztás terén, a képernyőt hibáztatva azért, hogy az olvasók és főként a fiatal olvasók száma drasztikusan csökkenni látszik. Fontos megjegyeznünk viszont, hogy a mesemondás és a történetmesélés formái pontosan olyan változékony elemek, mint minden más a világban. A szórakozás, szórakoztatás mindig az alapján változott, hogy az adott kor és közösség normái és elvárásai mit diktálnak. Így kialakult egy olyan multimediális narratíva, amely hídként összekötheti a régi és új médiát, ezzel kitágítva a fogyasztásról alkotott képünket.
A dr. Kérchy Anna, a Szegedi Tudományegyetem és dr. Björn Sundmark, a Malmői Tudományegyetem Angol Tanszékének professzora által társszerkesztett, Translating and Transmediating Children’s Literature című tanulmánygyűjtemény ezt a jelenséget járja körbe. A kötet célja megvizsgálni és bemutatni azokat a fordítási és transzmediális módszereket, folyamatokat, amelyek fontos szerepet töltöttek és töltenek be a gyermek- és ifjúsági irodalom, valamint az olvasás népszerűsítésében. Az öt tematikus részre bontott gyűjteménynek a részét képezi további tizenhat, a világ különböző egyetemein tevékenykedő kutatónak a tanulmánya, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ez a folyamat a mai digitális világban globális szinten feltárásra kerüljön. A kötet fő gondolatszála, amely összefűzi a fejezeteket, pontosan a fent említett szélsőséges meglátással szembeni érvelés, számos példán és esettanulmányon keresztül bemutatva, hogy a technológia, a digitális világ és az új média, továbbá a hagyományos olvasási kultúra és irodalomoktatás nem két egymással szemben álló dolog, hanem egymást kiegészítő jelenség, amelyek a transzmediális tartalmakon keresztül lehetővé teszik az újabb, nagy számban olvasó generációk születését.
Az első fejezet az inter- és intrakulturális változások ernyője alatt elemzi a lefordított művek piaci, valamint eszmei értékét. A fordító munkájában a kultúraidegen elemek lokalizálása a célnyelvi közönség számára mintegy tartópillérként támogatja a szöveg befogadhatóságát. De mi a teendő akkor, ha a szövegnek a forrásnyelven sincs kontextuson kívüli értelme? Dr. Kérchy Anna a tanulmánygyűjtemény második fejezetében a lefordíthatatlan (nonszensz) szövegek lefordíthatóságáról ír, ahol a Lewis Carroll Alice Tükörországban című kötetében megjelent nonszensz vers magyar fordításait elemzi. Míg az Alice Csodaországban magyarul hat különböző író fordításában látott napvilágot, a kacifántos „Jabberwocky” verssel csupán néhányan birkóztak meg. A fordítók megoldásaikkal kilépnek a papírforma korlátai közül, és a szemünk láttára bontakozik ki a neologizmus egyik legfőbb formája. Míg Weöres Sándor szerint a Szajkóhukky „bugyborékolva ráng”, a Varró fivéreknél Hergenyörciád „bihálva csörtetett elő”, Jónai Zs. Balázs Varjtarjú nevű szörnye „morgva érkezett meg”. A képzelet automatikusan arcot, testet társít a névhez, a hangutánzó szavak segítségével lelki szemeink előtt látjuk a teljes jelenetet. A történet tulajdonképpen nem a szövegben kel életre, hanem a képzelet korlátlan világában, ez pedig nem más, mint a transzmedialitás legkézenfekvőbb formája.
A kötet másik szerkesztője, Björn Sundmark a világhírű író, a fantasy műfaj atyjaként is emlegetett J. R. R. Tolkien egyik legtöbb adaptációban megjelent, A hobbit című művének svéd illusztrációit veszi a transzmediális folyamatok górcsője alá. A fantasy, valamint a tudományos-fantasztikus műfajú könyvek talán azok, amelyek a legtöbb fiatalt olvasásra buzdítanak, így mindenképpen nagyobb szerepet és komolyságot kell ezeknek a könyveknek tulajdonítani. Sundmark bemutatja, hogy Tolkien világa és annak szereplői kulturális kontextustól függően hogyan rajzolódtak ki az első fordításokban (a magyar olvasóközönség Szobotka Tibor A babó és a későbbi, Gy. Horváth László és N. Kiss Zsuzsa-féle A hobbit fordításban tudja olvasni), és hogy a Peter Jackson által rendezett A Gyűrűk Ura és A hobbit filmtrilógia akkora befolyással bírt a fogyasztói közösségre, hogy az ezek után megjelent számítógépes játékokban, rajongói illusztrációkon, figurákon mind a mozivásznon ábrázolt karakterek köszöntek vissza. A virtuális világ, ahol az anonimitás nagy előnyt élvez, és a gyors megosztás, valamint gyors gyártás és másolás csupán néhány gombnyomás kérdése, a szerzői jogok a transzmedialitás és a fordítás kérdéskörében még mélyen vitatottak.
A könyv összességében hiánypótló mű a maga szakterületén, és az írók szakértelmükkel nemcsak körbejárják ezt az összetett kérdéskört, hanem kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a fordításoknak, bemutatják a transzmedialitás többrétegűségét, és friss, újszerű megközelítést kínálnak a papírforma kontra képernyő kettősségre.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. augusztus 21-i számában)