Egyél agyat! Gyakorolj, eddz szelíd állatokon!
A csirkéé gyenge, a disznóé ízletes,
s míg az emberhez eljutsz,
nos, míg az emberhez eljutsz,
ez az út hol vezet?
Magába fordul minden lelkes állat.
Ember elé kerül, mi ember elé való.
Rejtve marad, mi értelmessé válhat:
az előrecsomagolt torz jövő idő.
Innen már tiszta a terep: ki maga keresi
a létezés antipólusát, megtalálja azt.
Nézd csak a kezem! Bűvészi mozdulat,
ahogy feloldalak a létezés szürkéjében,
a színehagyott rögvalóság már nem közeged,
de nem is mentesít.
Egyél agyat! Gyakorolj, eddz szelíd állatokon!
A csirkéé gyenge, a disznóé ízletes,
s míg az emberhez eljutsz,
nos, míg az emberhez eljutsz,
ez az út hol vezet?
Hogy is volt? Lélektől lélekig?
Hideg szikéddel szabdald fel a várost,
szeresd a szépet, a jót, és keresd meg magadnak!
Csak halandó vagy, nem legyőzhető.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. júniusi számában)