Kavicsos úton lépkedek.
Settenkedve cipelem
batyuba gyűjtött félelmeimet.
Csiszolt kövek csendes
sírása hallik talpam alatt.
Kavicsok
Kavicsos úton lépkedek.
Settenkedve cipelem
batyuba gyűjtött félelmeimet.
Csiszolt kövek csendes
sírása hallik talpam alatt.
Megyek, megyek...
Több mint félszázadnyi
súlyos napok ezek.
Teher, amit egykor elejtek.
Kavicsok villanása táncol
arcomon, egy pillanatnyi
szemfényvesztés a másik partról.
A remény cigány neve
A remény, mint szalmaszál,
amibe sírva-nevetve kapaszkodom.
Vagyok bárhol, arcomra
mosolyt a napkelte rajzol.
Bölcseleteim meseországban
szélrepítette magvak.
Ébresztőm esőcseppekbe
álmodott harmatharangok hangja.
Létezésem végső üzenete
a remény cigány neve,
amit születésemkor
anyám a fülembe sírt.
Elcsipegetett szép
Tél van, s a határ
tovább szépítkezne.
A hó hiánya mezítelenségét
lepelnélküliségbe taszítja.
Prűd a magatehetetlen
emberarcú táj.
A teremtés mint éhes madár,
elcsipegeti gyermeki világomat.
Valamit tennem kell,
lélektúrákhoz kezem-lábam kevés.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. szeptemberi számában)