Előbújt az asszony a sziklából
egy valódi nő, nem a kőszobor
egy valódi élő asszony
a ruhája ráncot vet a testén
Sziklaasszony
Előbújt az asszony a sziklából
egy valódi nő, nem a kőszobor
egy valódi élő asszony
a ruhája ráncot vet a testén
és kecsesen kilép a szikla öléből
szellő könnyű köpenyét igazítja
redőit az esti szél borzolja
fekete táskájában lapul egy fekete madár
egy halott fekete holló
Rád gondolok
Rád gondolok s ez így jó nekem
mert a lényedet felfogom
felfoglak s íme elfoglak
míg a szétfoszló képben bujdokolsz
ma megszerettelek már ne is rejtekezz
benne vagy az isteni fény fotonjaiban
a gömbölyded sugárzásban
ezért fáj ha nem vagy
(Gágyor Péter fordításai)
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. szeptemberi számában)