A könyvtárunk három szintjét széles lépcsősor kötötte össze, a pihenőket színes üvegablakok díszítették. Én minden nap gyönyörködtem benne, a kedvenc helyem volt. Úgy látszik, Pali bácsinak is, mert ezt tette meg lovagi hőstette helyszínéül.
Pali bácsit mindig derűsnek láttam, kivált akkor, ha mesélhetett. Ilyenkor huncuttá vált a tekintete, és azt figyelte, milyen hatást vált ki a története.
Amikor kollégák lettünk a könyvtárban, odajött hozzám:
– Szerintem ne várjuk meg, amíg együtt iszunk – mondta.
– Nem értem… – feleltem.
– Én nem iszom. Intézzük el most a pertut!
– Szervusz, Pali bácsi! – mondtam, mert mindenki így szólította.
Továbbadok most egy történetet, amit tőle hallottam, s akkoriban hetekig keringett a munkahelyemen.
– Tegnap este – mesélte Pali bácsi – tévedésből itt rekedt egy olvasó zárás után a könyvtárban. A kis hölgy – merthogy nő volt – nagyon meg volt ijedve. Elmerülten olvasott, és nem vette észre, hogy bezárták. Szerencsére én ott voltam! – emelte fel a mutatóujját. – Megnyugtattam a síró hölgyet, aki közölte, hogy randevúja van, nem maradhat itt, mit szólna a barátja? De hát minden ajtó zárva, már én sem tudtam kimenni – fokozta az elbeszélés feszültségét Pali bácsi, és hatásszünetet tartott.
A könyvtárunk három szintjét széles lépcsősor kötötte össze, a pihenőket színes üvegablakok díszítették. Én minden nap gyönyörködtem benne, a kedvenc helyem volt. Úgy látszik, Pali bácsinak is, mert ezt tette meg lovagi hőstette helyszínéül.
– Gyorsan cselekedtem – mesélte. Kinyitottam az ablakot, előtte levettem a függönyöket, jól összecsavartam és megkötöttem őket, hogy erős hágcsót képezzenek. Ezen fogunk leereszkedni – mondtam a kis nőnek.
Ő nagyon riadt volt, de nekem erősnek kellett mutatkoznom. Először én ereszkedtem le, aztán biztattam, hogy jöjjön. Habozott, de nem volt más választása. Hát így mentettem ki a kis nőt az épületből, hogy odaérjen a randevúra.
Fürkészte közben az arcom, vajon mit szólok. Nagyon romantikusnak találtam a történetet. De nemcsak nekem mondta el, hanem mindenkinek, akivel ezután találkozott. Nagy elégtételére szolgált, amikor ámuldoztak.
Aztán egyszer magához intett.
– Figyelj, nem igaz ám, amit meséltem a kis hölgyről. Kitaláltam. De a többieknek ne mondd el!
Hosszú évekkel később tudtam meg, mi ihlette Pali bácsit e nemes tett – legalábbis verbális – elkövetésére. Kinga, a lánya mesélte nekem, hogy egy Cseh Tamás lemezt adott kölcsön az apjának. Kíváncsi volt, mit szól hozzá. Pali bácsi meghallgatta a lemezt, nem mondott rá semmit. Mégis, egyszer csak az egyik dalt dúdolni kezdte: „Néhány lepedőt összekötve / leeresztettünk a földszintre / s egy Ica nevű nőt így húztunk fel.”
– Ez a dal tetszik, apa? – kérdezte tőle Kinga.
– Igen, ez nagyon jó – válaszolta huncutul.
Pali bácsi azonban megfordította az irányt. Az ő verziójában lefelé ereszkedik a lány „néhány összekötött függöny” segítségével. De én ezt teljesen rendben valónak találtam.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. áprilisi számában)