Jó ómen lehetett, hogy Csukás István egy napon született Hans Christian Andersennel, a dán meseíróval. Talán az sem írható a véletlen számlájára, hogy egy kovácsműhely udvarán látta meg a napvilágot, lett kedvenc költője Petőfi Sándor (A helység kalapácsa, hm…), nyelvi világát formálta a kovácsműhely udvarán megforduló, sokféle tájszólással beszélő ember. Mohón és sokat olvasott, a zene is érdekelte, annyira tehetséges volt, hogy felvételiznie sem kellett a zeneiskolába.
Jó ómen lehetett, hogy Csukás István egy napon született Hans Christian Andersennel, a dán meseíróval. Talán az sem írható a véletlen számlájára, hogy egy kovácsműhely udvarán látta meg a napvilágot, lett kedvenc költője Petőfi Sándor (A helység kalapácsa, hm…), nyelvi világát formálta a kovácsműhely udvarán megforduló, sokféle tájszólással beszélő ember. Mohón és sokat olvasott, a zene is érdekelte, annyira tehetséges volt, hogy felvételiznie sem kellett a zeneiskolába.
16 éves korában kezdett el verseket írni, egyik barátja rádiós versenyre küldte költeményeit, meg is nyerte azt. Fővárosi lapok hozták a verseit, ekkor eldöntötte, felhagy a zenéléssel, Budapestre költözik. Bár jogásznak tanult az Eötvös Kollégiumban, idejét inkább a Hungária Kávéházban töltötte. Itt voltak az igazi mesterei: Déry Tibor, Vas István, Nagy László, Zelk Zoltán, Juhász Ferenc, alkalomadtán Ottlik Géza is. Az 1956-os események hatására megvált a kollégiumtól, nyomorgott, bujkált, a Magyar Rádiótól kapott munkahelyi igazolásnak köszönhette, hogy nem utasították ki Budapestről. Végül Kormos István, az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztőjének unszolására kezdett meséket írni. Közben megismerkedett Weöres Sándorral, aki Kodály Zoltánnak írt szövegeket, így az ifjú Csukás István kapcsolatba került a nagy zeneszerzővel is. „A Kisemberek dalai című kiadványon végül az én nevem is ott szerepelt Weöres és Kodályé mellett. Már az óriási dolog volt. Ráadásul Kodály, aki az országban egyedüliként, kapitalista szisztéma szerint százalékot kapott műveinek eladott példányai után, a füzet jövedelmét egészében nekünk ajándékozta. Egy évig megéltem belőle” – nyilatkozta 2019-ben az Origo-nak.
A hatvanas évek közepén Kormos István lehetővé tette, hogy az Ifjúsági Könyvkiadónál dolgozhasson. „A kirekesztett írók közül olyanok találtak menedéket akkoriban a gyerekirodalomban, mint Szabó Magda, Mándy Iván, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő. A mesét kiadták, abból meg lehetett élni. Csehszlovákiában a krimiirodalom jelentett hasonló menedéket a legjobb ottani alkotóknak. Azért olyan jók az akkori csehszlovák bűnügyi regények” (Origo, 2019). A Magyar Televíziónál hamarosan megjelent az első bábsorozata, a Mirr-Murr, a kandúr. 1978-tól 1985-ig volt a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője, utána már szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett haláláig.
Díjait fölsorolni is nehéz lenne, a legfontosabbak: a Nemzet Művésze, Kossuth-díj, kétszeres József Attila-díj, ráadásul Budapest díszpolgára is volt. Bár három házasságot is kötött, gyermeke nem született. „Jobb, hogy előző házasságaimból nem lett gyerekem, sok hányattatásban lett volna részük. Az utolsó házasságom pedig későn indult, együtt döntöttünk arról, hogy nem lesz közös gyermekünk. A szeretetünket megoszthattuk három keresztgyerekünkkel, két fiúval és egy lánnyal. Lassan már nekik is gyermekeik lesznek, akiket unokáknak tekinthetek. És persze van még millió gyermek, akiket az írásaim kapcsán érezhetek közel magamhoz” – nyilatkozta egy évvel halála előtt.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. márciusi számában)