Szekfü András filmtörténeti interjúiból már a második kötetet jelentette meg a Magyar Művészeti Akadémia kiadója. A második kötet anyaga a hatvanas–hetvenes évek filmművészetére fókuszál, a kultúrpolitikai kontextus mellett a filmek stílusára, a forgatás módszertani kérdéseire, a Balázs Béla Stúdió szerepére, az alkotók bonyolult, sokszor sértettségek és elköteleződések mentén alakuló viszonyaira is reflektál.
„Szerinted etikailag indokolható, hogy egy jó film kedvéért valakit, akinek van egy szívügye, az ember kibokszolja saját filmjéből? Mert én jobban tudom elkészíteni?”– ritka az az interjúhelyzet, amelyben a riporter megenged magának hasonlóan provokatív, elevenbe vágó kérdést, és arra igazán emberi választ kap. Szekfü András 1978 őszén szegezte ezt a kérdést Gazdag Gyulának A határozat című – a maga korában betiltott – film kapcsán, melynek eredeti kitalálója, Ember Judit teljesen háttérbe szorult Gazdag Gyula árnyékában. A megkérdezett pedig válaszolt, sőt tavaly nyáron ismét leültek egy újabb beszélgetésre.
Szekfü András filmtörténeti interjúiból már a második kötetet jelentette meg a Magyar Művészeti Akadémia kiadója. Először a filmtörténész akár évtizedekig „pihentetett”, olykor csak a kutatók számára hozzáférhető, hatvanas–hetvenes években készült interjúiból válogattak egy impozáns könyvre valót, melyben a szerző a magyar film 1945–1956 közötti időszakát próbálja feltérképezni pár évtized távlatából. A második kötet anyaga a hatvanas–hetvenes évek filmművészetére fókuszál, a kultúrpolitikai kontextus mellett a filmek stílusára, a forgatás módszertani kérdéseire, a Balázs Béla Stúdió szerepére, az alkotók bonyolult, sokszor sértettségek és elköteleződések mentén alakuló viszonyaira is reflektál. Több egykori beszélgetés napjainkban folytatódik tovább, Szekfü András ugyanis a korábbi interjúalanyainak egy részét ismét felkereste a készülő kötet apropóján – érdekes ilyen szemmel is összevetni a több évtized különbséggel készült interjúkat, melyekre rátevődik a múlt tényszerűsége és megmásíthatatlansága, miközben új fénytörést is hoz ez az időbeli távolság, bár a személyiségből fakadó karakterjegyek továbbra is kiütköznek a lejegyzett mondatokból.
Szekfü munkamódszere a hetvenes években igen korszerűnek számított. Míg akkoriban a riporter általában kézírással vagy gyorsírással jegyezte le az elhangzottakat, majd egy stilizált tartalmi összefoglalót tett közzé, addig a filmtörténész egy Philips EL 3302 típusú kazettás hordozható magnetofonnal (majd utódaival) rögzítette a beszélgetéseket, így végig fenntartható volt az interjúalannyal a szemkontaktus, élő beszélgetés alakult ki a tollbamondás helyett, és olyan történetek hangzottak el, melyek egy kevésbé közvetlen interjúhelyzetben elsikkadtak volna.
A legtöbb beszélgetés a gyerekkortól indul, kirajzolódik, hogy az interjúalany hogyan került bele a filmes közegbe, és rögtön ott találjuk magunkat ebben a furcsa szövevényben, melynek létezésébe talán sosem gondolt bele a néző, aki ezeknek az embereknek a filmjeit csodálja. Persze szubjektív szempont mindegyik interjú, de értékes forrásanyag még akkor is, ha némi kritikával érdemes olvasni az olykor egymásnak ellentmondó kinyilatkoztatásokat.
Sokszor belterjesnek tűnik egyegy beszélgetés, sokszor kusza utaláshálóval kell megküzdenie az olvasónak, de a kötetet lapozgatva mégiscsak felsejlenek azok a portrék, melyek meghatározták a magyar film hőskorát, és reflektálnak sok hétköznapi furcsaságra, melyekből filmötlet született. Olykor pedig olyan gondolatszólamok fogalmazódnak meg, melyek kesernyés igaza sokáig motoszkál az ember fejében, lelkében – például Sára Sándor 1972-ben tett megjegyzése is ilyen: „Semmiféle műalkotás nem képes arra, hogy a világot megváltoztassa. Nincs más lehetőségünk, csak az, hogy bizonyos dolgokra rámutassunk. Azok az eszközök, amelyekkel a világot meg lehet változtatni, nem a művészek, hanem a politikusok kezében vannak. Ha az ember következetesen változtatni akaró forradalmár kíván lenni, akkor biztos, hogy nem művésznek, hanem politikusnak megy.”
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. július 4-i számában.)