Sok mindent szeretnék,
de leginkább repülni:
mint egy pillangó,
mint egy széncinke,
mint egy pihetoll
Sok mindent szeretnék,
de leginkább repülni:
mint egy pillangó,
mint egy széncinke,
mint egy pihetoll,
mint egy tollpihe,
mint egy felhő,
mint egy angyal,
mint egy álom
madarakkal...
Szállanék, szállanék
kék szellő szárnyán...
néha megpihennék,
mint ing a vállfán.
Gurul a könny a szemből,
gurul a csepp a tejből,
gurul a dal a csízből,
gurul a vágy a szívből,
gurul a lila gombolyag
felleg-párkányról,
gurul a marcipánbonbon
csillag-tálkából.
Gurul a szó a csöndből,
gurul a fény a gyöngyről,
gurul a csönd a szóból,
álmok a gurulóból
görögnek szerteszét,
nézni győzöd-e még?
Ugrik a bolha, nagyokat szökken,
figyelme soha-soha nem csökken.
Ő a magasugrás világbajnoka,
én pedig a bolhacirkusz igazgatója...
A hírnevemet neki köszönhetem,
kedves kis bolhám, maradj velem.
Örülök, ha néhanapján fülön csíphetem,
különben őkelme csíp engem szüntelen.
Kaktusz vagyok,
nem sünmalac,
gyere vissza,
hová szaladsz?
Kaktusz vagyok,
nem muskátli,
kaktuszvirág
sem akárki.
Kaktusz vagyok,
nem nefelejcs,
megszúrlak, hogy
el ne felejts.
Kaktusz vagyok,
csupa tüske,
anya rám szól:
„Légy már büszke!”
„Nézz tükörbe,
légy már büszke,
te vagy szúrós
szívem csücske!”
Zaj, ricsaj, lárma,
lármafa lángja.
Csörömpölés,
dörömbölés,
bömbölés, hörpölés,
nyüszítés, süvítés,
hümmögés, zümmögés,
brünnyögés, dünnyögés...
Zörej, dörej, moraj,
hamvas hangya-sóhaj,
puffanás, szusszanás,
burrogás, durrogás,
csönd fülében suttogás.
Telehold lehetsz fönn a nagy égen,
vágyak végtelene végességben,
röppenő sirály vagy tán lepke,
lepkebáb lebbenő lenge lelke.
Szállingózhatsz, mint a hó,
ficánkolhatsz, mint csikó,
versenyt futhatsz virgonc széllel,
csupa játszi könnyedséggel.
Lehetsz az éjszakában
gyöngyöző csillag,
én mindig hazavárlak,
valahányszor virrad.
Csillagfi boldog, önfeledt,
jár-kel a hév éjszakában,
álmatag tetők, fák felett
sziporkázó csöndvarázsban.
Jár-kel a hév éjszakában
lábujjhegyen, hangtalanul,
sziporkázó csöndvarázsban
csillagfi villódzni tanul.
Lábujjhegyen, hangtalanul
csillagfi boldog, önfeledt.
Csillagfi villódzni tanul
álmatag tetők, fák felett.
Nap, nap, nap selyme,
csupa drága napkelme.
Nap, nap, napvarázs,
éj-katlanban nap-parázs.
Nap, nap, napmadár,
napkeltéről dalol már.
Naplopók napfürdőznek,
napestig csak ejtőznek...
Égi perpatvar, veszekedés:
kezdődik harsány napkitörés.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. július 27-i számában.)