korába rokkanó nemzedék ez
tele bölccsel aki sose kérdez
csak állít konokul ex cathedra
figyeld amit mond és ne fogadj rá
korába rokkanó nemzedék ez
tele bölccsel aki sose kérdez
csak állít konokul ex cathedra
figyeld amit mond és ne fogadj rá
ahogy kiátkoz vagy épp kitüntet
viszolyogsz és hányiger kerülget
csalatkozhatatlan izmusokkal
alja szándékkal ha nem is okkal
képmutatása mint ősi dogma
csökönyösödik bele a jogba
forradalom elméleti síkon
hogy az ágytálamat rád borítom
és minden ami kettőnket illet
alulról nyaldos bizonyos szintet
hogy egy szavadban se lehess biztos
aki lebuktat jól meg is rugdos
erkölcsi hullaként kiterítve
sulykolnak valami pártelitbe
tisztesség helyett hol tolerancot
aggatsz magadra divatos flancot
idegen tollat pedig valahány
messziről bűzlik mint egy kacagány
elállatiasodó közösség
szörnyülködünk hogy vajon mi jön még
szónoklatainkat acsarkodva
rángatjuk le a hétköznapokba
mert feszülni sem tudunk egymásnak
agyaraink állkapocsig vásnak
ahogy a gyöngék torkának esve
marjuk ha bírjuk reggel meg este
részigazság minden hullámhosszon
uralkodik rajtunk hogy megosszon
s ha mégse lennél porig alázva
siserehad jönne s levadászna
kétség ne legyen hol tabu nincsen
barbárok marakodnak a kincsen
ordítoznak fuldokló torokkal
ideologizált indokokkal
s mintha bukásod magad okoznád
gyalázzák meg isteneid szobrát
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júniusi számában)