Új lakhelyünk
téglaszínű ketrec,
lábunk alatt még sarjad a fű,
tollunk vörösen, feketén csillog.
Kiválasztottak
Új lakhelyünk
téglaszínű ketrec,
lábunk alatt még sarjad a fű,
tollunk vörösen, feketén csillog.
Nem gondolunk a jövőre,
csak a rácsokat tanuljuk meg kiismerni,
fejünk kifér közöttük,
mégsem csíphetünk a másik taréjába,
túl nagy a távolság.
A felkészülés újabb fokozata
Megfürdettek, és megcsonkítottak,
most ketrecekbe zárnak újra,
alattunk kukoricaháncs.
Az aljzatba gabonát rejtenek,
hogy élelem után kutatva erősödjön a láb.
Nem látjuk a másikat,
csak kukorékolása hallatszik át,
félti területének határait.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júniusi számában)