Fülük apró, arcuk kerek…
Hisz ez három bagoly gyerek!
Bagoly Péter, Bagoly Rezső, Bagoly Balázs,
Itt az egész bagoly bagázs!
Valahol az erdő mélyén,
Őszi napnak hűvös éjén,
Ahol sűrű, dús növényzet
Őrzi a sok madárfészket,
Áll a dombon egymagába’,
Egy göcsörtös vén platánfa.
Egyik ágán furcsa árnyak,
Borzolódó pihés szárnyak.
Körmömet is tövig rágom:
Milyen népség ül az ágon?
Fülük apró, arcuk kerek…
Hisz ez három bagoly gyerek!
Bagoly Péter, Bagoly Rezső, Bagoly Balázs,
Itt az egész bagoly bagázs!
Három bagoly, három árva,
Vacsorájuk néhány lárva
elég sovány eleség
Fél csőrükre sem elég…
Jól jönne még néhány falat,
Bagoly Balázs éhes maradt,
Elképzelt egy olyan helyet,
Ahol kövérek a legyek
Ahol nem kell majd vadászni,
Földön nő a pókszalámi
Az egér csak úgy lóg a fán…
Ott a bagoly Kánaán.
Virág helyett hernyócsokor,
Málna helyett egérbokor,
Ágain meg uram-atyám
Verébdrazsé, békatokány.
Patak helyett (ki ne nevess)
Pocokkrémes kígyóleves…
Kedvence az egérszőr
Azt kóstolná először…
De ahogyan nyílt a csőre
Lepottyant szegény a földre…
Nincsen „ingyen” egerészet
Álmodta csak az egészet…
Ül Balázs a fa tetején
Jó nagy „hupli” van a fején,
Testvérei odaszállnak,
Ölelik a bagolyszárnyak,
„Lényeg az, hogy együtt vagyunk
Éhen, hidd el, így se halunk…”
„Nekem van egy sovány pockom,
Veled Balázs én megosztom”
„Nekem meg egy békafejem
Én azt veled megfelezem…”
………………………………………..
Valahol az erdő mélyén,
Őszi napnak hűvös éjén,
Együtt már a bagolybagázs
Békességben aluszik már
Bagoly Péter, Bagoly Rezső, Bagoly Balázs…
(Karantének)
{K1}