Közel a kormos éjszaka,
a ködben szárny neszez,
talán a titkos hírhozó,
megkésett angyal ez.
Tar erdők
hóba bújnak,
pereg
a tölgylevél.
Bandáznak
szürkevarjak –
ködöt pipál
a tél.
Kék hegyek ködbe bújnak,
elszunnyad már a fenyves,
alkonyi kökénybokron
magányos cinke repdes.
Friss szél borzolja tollát,
porhó pereg utána:
zúzos ágak hegyéről
csillámot ver a szárnya.
Hol vadnyúl ugrabugrál
és róka sompolyog,
a rét havára írva
fénylő tappancs-nyomok.
Az árok-parti hóban
léptek csillag-sora –
ott tán egy éhenkórász
egér futott tova.
Vihar-űzte
fenyőtoboz
csuda-palota.
Télre ezer
parányi pók
bújik el oda.
Nyílik rajta
vendégváró
ezer csöpp szoba.
Fenyőtoboz
valóságos
téli szálloda.
Fütyörész a nyári hold
víg kedvében,
csalinkázik patakparton,
tágas réten.
Borongós a téli hold,
hétszám hallgat,
havas pusztán dideregve
billeg-ballag.
Kopár erdőben
zúg a szél,
a mezsgye hava
térdig ér.
A loncsos medve
hálni tér
és szundikál
a bőregér.
Friss hó a dombon,
friss hó a kerten,
friss hó a mezsgyén,
a kökény-berken.
Borongó felhők
új havat hoznak,
kopár ligetben
szelek vigadoznak.
Tűnődik a hóember,
el kéne indulni.
Unalmas itt egyedül,
útra kéne kelni.
Szélzúgásban mendegélni,
éjjel megpihenni.
Sikerül tán répaorrú
cimborára lelni.
Közel a kormos éjszaka,
a ködben szárny neszez,
talán a titkos hírhozó,
megkésett angyal ez.
Nem látható – se szín, se fény,
surrogást hallani:
ahogy paskolják a ködöt
duhogó szárnyai.
Kiskarácsony, nagykarácsony, térdig hó.
Utcahosszat hallatszik a csengőszó.
Virradatra ver a torony harangja:
kondul-bondul – boldog, aki hallgatja.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. december 21-i számában.)