Régóta készül ez a kiállítás, a pandémia miatt pedig még néhány hónapot tolódott a megnyitója. Most már végre látogatható az Egy írónő modellt áll című tárlat, amely a festő és író Kádár Erzsébetet, egy 20. századi nőtörténetet mutat be. Az alkotó jelentőségéről és a kiállításról a tárlat egyik kurátorát, Szilágyi Juditot kérdezte Kocsis Katica.
– Mikor és hogyan találkoztál Kádár Erzsébet alakjával?
– A 2008-as Százéves a Nyugat című tárlat összeállításakor mélyre ástam a témában. Borgos Anna nőtörténésszel, genderkutatóval kezdtük el vizsgálni: milyen szerepet töltöttek be a női szerzők a Nyugatnál. Összeszedtük, hogy kik publikáltak legtöbbször a lap hasábjain. Ebből aztán született egy kötet Nőírók és írónők – Irodalmi és női szerepek a Nyugatban címmel. Várt és nem várt eredményeket hozott a kutatás: Török Sophie, Kaffka Margit, Lesznai Anna nevének gyakori felbukkanása nem volt meglepetés, de például Kádár Erzsébeté igen. Elkezdtük kutatni az életművét. Szerencsére nagyon sok információ maradt fent róla. Nagyon hamar kiderült például, hogy nemcsak író volt, hanem festett is, nem is rosszul. Később pedig elénk tárult egy igen izgalmas családtörténet is.
– Hogyan vált láthatóvá az ő életműve?
– Ebben fontos szerepe volt Vajda Miklós írónak, Kádár Erzsébet unokaöccsének. 2008-tól gyakran jártam hozzá, sokat mesélt a nagynénjéről, és ő hozott össze Kádár egyetlen lányával, Dadányi Évával is. A történet fontos szereplője Dadányi egyik fia, Robert Graham, aki Londonban él. Ő már nem beszél magyarul, de lelkesen segített nekünk: többször járt a múzeumban, egyszer pedig úgy látogatott el hozzánk, hogy hozott is öt Kádár-festményt ajándékba, sőt néhányat a saját költségén restauráltatott. Nélküle nem jöhetett volna létre ez a kiállítás.
– Ha Kádár Erzsébet alakját a maga teljességében meg akarjuk ismerni, akkor nem hagyhatjuk ki a családtörténetet sem.
– Kádár Erzsébet egy nagy múltú szerb család, a Csernovicsok leszármazottja. A történetük jól dokumentált és teli van nagyon sok érdekes felmenővel. Érdekes figura például Csernovics Arzén pátriárka, aki az 1600-as évek közepén negyvenezer szerb családot telepített Magyarországra, például Szentendrére. Aztán ott van Csernovics Péter, aki a reformkor fontos politikusa volt. Kádár Erzsébet nagy-nagynénje az a Csernovics Emília, aki két évig volt Damjanich felesége. 1921–22-ben, alig egyéves házassága megalázó körülmények között tönkrement, kislányával szüleihez költözött. Privát tragédiája egybeesett a történelem nehéz és súlyos időszakával. A trianoni határhúzással családja elveszítette a vagyonát, Budapestre települtek. Kádár Erzsébet néhány év alatt egy pihe-puha világból, egy védett környezetből nagyon hirtelen, hatalmasat zuhant.
– Hogyan válik láthatóvá a családtörténet a kiállításon?
– Egy családfán bemutatjuk a fontosabb Csernovics-felmenőket, néhányukról festményeket is kiállítunk. Továbbá sok gyönyörűséges műtermi fotó maradt fenn a család aradi életéből, amatőr felvételek a házassága idejéből, budapesti életükről a 30-as évekből. És van még néhány beállított, hivatalos portré a beérkezett írónőről is. És ha már fotó: legizgalmasabbak talán azok a felvételek, amelyek festés közben ábrázolják. A kiállítás népszerűsítő, beharangozó anyagaira sem egy festményét választottuk, hanem egy ilyen műtermi fotót, amin Kádár egyik önarcképét festi. Egyébként több önarcképe – festmények és tervek, vázlatok – is fennmaradt. A legfontosabbnak a Csók és festék című novellájában meg is írta a keletkezését.
A teljes interjú a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogjában, a Pimblog-on olvasható.