„Visszanézve immár nem félutamból, azt látom, hogy tarthattam magam az ifjúi ábrándhoz: tartósat és hasznosat alkotni. […] Amikor már tervező grafikusművészként a könyvművészethez szegődtem, elég önző módon arra gondoltam, a szép és jó könyv száz év múlva is megmutatja, ha nem akárki dolgozott vele. A könyvszakma csodálatos. Egyfelől megértő fegyelmet követel, mert sok művelet végeredménye a szép könyv, ezért előre kell látni a célt, mint a műépítészetben.”
Nagy András 1976-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola Tipográfia Tanszékén, 1994-ig a Helikon Kiadó műszaki szerkesztője, tipográfusa volt. Szabadfoglakozású könyvtervezőként, illusztrátorként folytatta pályáját, számos kiadónak dolgozott sikerrel. 1996-tól 1999-ig a Magyarok Világszövetsége hivatali munkatársa, titkárságvezetője volt. Számos program szervezése és világszövetségi kiadvány készítése fűződik nevéhez. A Bethlen Gábor Alapítvány arculatát az általa készített BGA-kiadványok, az első honlap, az embléma határozza meg. 2012-től a Hitel folyóirat képszerkesztője volt. A folyóirat akkori, megújult arculata is neki köszönhető. Számos elismert könyv, szépirodalmi mű, köztük a szülei, Nagy László és Szécsi Margit könyveinek is tervezője – 1973-ban készült el az első: Nagy László Versben bujdosó című kötete.
Magyarságszolgálatát Teleki Pál Érdeméremmel (2009), grafikus- és könyvművész munkásságát Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2015) kitüntetéssel ismerték el.
A tartalom és a forma egysége foglalkoztatta minden munkájában, missziójának tekintette a vizuális anyanyelv felmutatását és érvényre juttatását – a Hoppál Mihállyal, Jankovics Marcellel és Szemadám Györggyel közösen összeállított Jelképtár című könyv alapmű mindazoknak, akik kultúrával foglalkoznak.
Írói tehetséggel is megáldotta a sors: a Hitel folyóiratban megjelent művészeti írásait Ember tervez... címmel tavaly önálló kötetben is közreadták fekete-fehér rajzaival, anagrammáival, marokverseivel, illetve 16 színes oldalon könyvterveivel, illusztrációival kiegészítve. „Visszanézve immár nem félutamból, azt látom, hogy tarthattam magam az ifjúi ábrándhoz: tartósat és hasznosat alkotni. […] Amikor már tervező grafikusművészként a könyvművészethez szegődtem, elég önző módon arra gondoltam, a szép és jó könyv száz év múlva is megmutatja, ha nem akárki dolgozott vele. A könyvszakma csodálatos. Egyfelől megértő fegyelmet követel, mert sok művelet végeredménye a szép könyv, ezért előre kell látni a célt, mint a műépítészetben. Bizony sok nyegle, csiricsáré putri szomorítja a mai szemlélőt” – olvashatjuk a kötet címadó írásában.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. július 11-i számában.)