a csoda láthatatlan
mégis teljes a remény
ennyi lenne a várakozás
a lélek menedéke
ilyen a példabeszéd
hollókék
apám a tükörben
arcod diószín
almáriom
szemed sötét gombján
üres a fény
hollókék
hajad simára fésülve
homlokod csontfehér
havazik bajszod
keskeny szegletén
ajkad vérsötét
néma telihold jár
a peremén
és ami nem látszik
a tükörben
................
az vagyok én
hósötét
párnámon angyal
hideg lába ólomkék
a műtőben szent miklós jár
üres arcom hósötét
lábam közt sárga fény
aranyló húgyvezeték
fölöttem hajnali nővér
havazik a lámpafény
lassan csepeg a tápvíz
mire lomha szívemhez ér
a csövekben megalszik
bűn és minden remény
vakítva állsz fölöttem
uram és én elfogadom
védtelen arcomon
kihűl a műszerfény
Kamanc, 2017. december 18.
kőre hajtva
hideg ünneplőben
üresen állok a karzaton
nyakig gombolva
üdvösséggel
fölöttem néma
harangok közt
morajlik
a remény aleluját kiált
fényes nagy sípokon szól
hang nélkül
sikolt a feltámadás
távollétedben a pap
rólad beszél
a gyolcs hűvös
kőre hajtva néma
bizonyság
a csoda láthatatlan
mégis teljes a remény
ennyi lenne a várakozás
a lélek menedéke
ilyen a példabeszéd
félelembe öltözve
sziklasírodba költözök
és rettegek
hogy nem történik meg
rettegek
hogy mégis megtörtént már
kétségbeesésem nélkül
Éli, Éli, lamma szabaktani?
nincs feltámadás
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. április 18-i számában.)