„A macska a legveszélyesebb állat a világon. Húst eszik, elsősorban gyerekhúst.” Amikor Jórgosz Lánthimosz görög rendező egyik barátja elújságolta, házasodni készül, Lánthimosz kifejtette ellenérzéseit a család intézményével kapcsolatban. Az erkölcsös, biztonságos nevelés paradox teóriája, a szülői hatás fojtogató felelőssége, a külvilágból érkező, kontrollálhatatlan ingerek destruktivitása ijesztette meg, ez adott neki ihletet: mi történik, ha egy apa a legextrémebb szélsőségekig megy, hogy megvédje családját a valóságtól?
A Kutyafog (Kynodontas, 2009) alapkoncepciója szerint egy háromgyerekes család él egy minden igényt kielégítő, ám a világtól elszigetelt kertesházban. A szexualitásukat épp felfedező tinédzserek még sosem hagyták el a lakást, csak annyit tudnak a külvilágról, amennyit a szüleiktől meg az oktatókazettáikból hallanak. Az élvezetektől azért nem vonják meg őket, a legnagyobb fiúnak még prostituáltat is rendszeresen házhoz hívnak, hogy tudja, mi a dolga férfiként. A valóságról alkotott képük infantilis, cenzúrázott, leegyszerűsített, pont mint a médiából táplálkozó átlagpolgároknak. Abban hisznek, amit a mindent tudó bölcsektől, már-már istenként aposztrofált szüleiktől tanultak. A repülők az égen gyerekjátékok, a zombi egy kerti világ, a macska veszedelmes, gyerekgyilkos vadállat. Eközben apjuk dolgozni jár, normális életet él, csak a munkatársaik csodálkoznak néha, miért nem hívja őket át soha vacsorára.
A képlet egyszerű, szatirikus üzenete nyilvánvaló, az ötletet már 1973-ban, a mexikói The Castle of Purityben ellőtték, viszont Lánthimosz verziója mégis egyedinek hat, groteszk hangulata, éjfekete humora és jól megírt, precíz forgatókönyve miatt. A cselekményt a helyzet abszurditásából adódó, egyre bizarrabb komplikációk adják, miközben a kutyaként ugató fiatalok láttán könnyen ráismerhetünk a kereskedelmi médiumok által manipulált modern társadalom képére.
A Kutyafog zavarba ejtő, néha kellemetlen, mégis vicces és intelligens film. Megjelenésekor nagy port kavart, kultikus státusát pont a visszataszítósága és szürrealitása adja, de aki látott már arthouse filmet, ami kissé eltér a kommerszmozik megszokottságától, aligha fog sokkos állapotba kerülni az élménytől. Vérfertőzés, macskagyilkosság, fogkiütés ide vagy oda, a Kutyafog jelentős kritikai sikereket ért el, évtizedek óta elsőként képviselte Görögországot Cannes-ban, sőt a legjobb idegennyelvű filmek Oscarjáért is pályázott, Lánthimosz így került be az európai függetlenfilmesek kánonjába, hiszen azóta több jelölést szerzett az akadémiától, két későbbi filmje kapcsán.