Hét év, mindössze ennyi idő kell
ahhoz, hogy le tudd vedleni egy
másik ember érintését.
Merülés
El akarok merülni a karjaidban,
ahogy a part menti sziklák is
a meghízott tengerben.
Tudom, hogy ez nem állandó,
hisz a Hold is folyton változik,
egyszer sovány,
egyszer kövér az égen,
de egy becsapódó hullám erejéig
nem akarok fuldokolni,
csak érezni téged.
Aztán merülni akarok benned,
egyre mélyebbre,
lecsorogni a bordáidon
egészen a szívedig,
ahol a vér is cserélődik,
hátha megalvadok az egyik kamrádban.
Hét év
Hét év, mindössze ennyi idő kell
ahhoz, hogy le tudd vedleni egy
másik ember érintését.
Hét év, ennyi idő kell ahhoz,
hogy eltüntesd az ajkadról
a megbánás keserű ízét.
Mennyire érdekes,
nekem hét év ahhoz is kevés lesz,
hogy az első találkozásunkat
teljesen elfelejtsem.
Mostanában a gondolataimban
keresek menedéket,
s a búcsúszavaid visszhangjával
takarózom be a viharos estéken.
A hosszú sétákban sem lelem már a megnyugvást,
a madarak csivitelése is pokolba tudna kergetni.
Pedig tavasz van,
s ilyenkor minden változik,
legalábbis a bölcsek
ezt szokták mondani.
Amióta elhagytál,
bennem egy apró rezdülés sem változott,
ugyanúgy a sarokban pihenek,
mint az itt hagyott ruháid.
A szövetüket a könnyeimmel mosom,
s a bejárati ajtót bámulom,
hátha egyszer visszatérsz,
s felemelsz a nehéz bánatból.
Intelem
Pihenj nyugodtan, testvérem,
már nem kell a gondok ölében nődögélned.
Egy új dolognak lehetsz a részese,
a kezedbe kaptad a sorsod s az életed.
Az elvált szülők nem szenvednek tovább,
ahogy a ketrecekből szabadult
vadállatok sorsa is a szabadság.
Lebegnek tér és feszültség nélkül
hidd el, szeretnek,
csak szeretnek… végül.
Nincs olyan, hogy egyszerű vagy komplikált,
mert semmi sem az, aminek látszik.
S ne fuss, ne rohanj a démonaid elől,
egyszer úgyis utolérnek,
lehetsz, erős, bátor, gyenge,
kapaszkodnod kell
abba, ami fontos,
vagy ha nincs olyan,
akkor mindenbe.
Pihenj nyugodtan, testvérem,
ma még őrizni fogom az álmod,
s becsukom az összes ablakot,
hogy a sötétség ne bántson.
De fel kell hogy kelj reggel,
legyen bármilyen szép az álmod,
(Karantének)
{K1}