Bánkövi Dorottya | Panoráma

Bánkövi Dorottya 2020. július 18., 08:34

Már egy ideje nem jutok semmire,
felette állok az eltelt időnek,
olyan lettem, mint a gyermek,
aki sosem kúszott, rögtön lábra állt.

Lázár Tibor: Pink-szent (akrilspray, akril, közepes sűrűségű farostlemez, 88 × 88 cm, 2019)

Egy ideje már nem jutok semmire.
Nézem a Sashegyről Pestet –
ők mind ott vannak benne,
valahol a házak között,
katalógusban, mind másik lapon könyököl,
különböző ablakokban,
melyeknek nyitott szárnyai
visszatükrözik a napot.

Hunyorgok.
Egyvalakiről szeretnék most írni,
de mindig takarásban van,
nincs egyedül, ahogy nincs egyedül
soha egy bérlakásban a franciaágy,
vagy hotelszoba az ünnepek alatt –
beszövik az időkapukon
újra meg újra átnyúló kezek,
mint az egészen ki sem tombolt,
de most elringatott késztetések
huszonötév útvonalát.

Már egy ideje nem jutok semmire,
felette állok az eltelt időnek,
olyan lettem, mint a gyermek,
aki sosem kúszott, rögtön lábra állt.

Már egy ideje csak ez a látkép,
hol ködben, hol horizontig csonttiszta
légkör alatt – a morajló város,
mozaikok, elmázolt éjszakák,
és elkent következtetések arról,
hogy a békét nem hagytam el,
szétszóródott
garzonok konyhapultján, háztetőkön,
ahol nem láttam keresztül
fonákon, cigarettafüstön,
nem láttam, hogy hiába rohan,
az időnek hajlott háta van.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. július 18-i számában.)