ahová a fények
alig-is érnek el
ahol a beszéd
csenddé kövül
mi történhet még
1
ahová a fények
alig-is érnek el
ahol a beszéd
csenddé kövül
mi történhet még
milyen másik való
s benned vagy bennem
lesz-e fölsejlő mozdulat
az égi csend alatt
ami a délutánból
csak úgy de megmarad
őrizni szépséget
egy t i t k o t talán
arról hogy előttünk
ki járt a golgotán
2
olykor elgondolom
hogy alkonyat jöttén
mikor a csillagok
rózsákká nyílnak
mivé bomolhat
bennem a magány
és meddig ér el
az ö r ö k l é t
kérdés és válasz
egy-tőről nyíló
iker-virág
3
milyen történet a szertehullás
a pillanat mely jelölhetetlen
bár ott lángol az estéli égbolt
szétszórt jelenének foglalatában
és hiába keresem az árnyalatokat
vagy a tüzek oszlató mélységeit
amikor minden anyagtalannak
tűnik
s eligazodni benne a csend se segít
bárha maga a csend is
része az eltűnő egésznek
amit a némaság madarai
csőrükbe fogva visznek
magukkal
az éjszaka fekete aranyú
trónusáig
4
néhány fakó kődarab
itt a csúcson megmarad
egy-két hajszál-repedés
némi harmatot befogad
nincs semmi áradás
a szél is önmagát kergeti
nem haragvón csak szelíden
szememben hagyván néhány
sugarát
emléknek ami még látható
belülről is
gyémánt ékezet
valós emlék vagy gond csupán
porladó beszéd is lehet
pár fakó kődarab
ami csendben majd betemet
5
minden ami ma körbefog
lehet hó de jég is lehet
és hogy csak belülről látható
az est előtt a csend mögül
a megfagyott kertre rávetül
ennyi csupán ennyi a
m a r a d é k
ami megvéd vagy elveszejt
és semmi s e m m i sem tudható
hiszen bizonyság nélküli e való
de élem még tovább ahogy lehet
betű felett a bűvös ékezet
sor- és sors az elrendelés szerint
látom a vers paralel láng-jelét
ahogy a horizontra felvetül
és várom hogy megszólítsanak
akik még tudnak emberül
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)