Sárkánytojást ad Martosnak,
szerencsepatkót száznyolcat,
ragyog a nép szeme, szája,
rántotta lesz vacsorára.
Perbete
Perbete, víg
Perbete,
arra jártam
egy hete,
akkora a
szőlő szeme,
óriás is
látna vele.
Perbetén, de
Perbetén,
honvédnak állt
több legény,
kerek negyven,
azt beszélik,
szolgálták a
hazát végig.
Karva
Akarva vagy nem akarva,
rossz fát tett a tűzre Karva,
fekete csibéje, pardon,
iglic volt, a széltől hallom.
Aranyat hordott naponta,
elfért a kincs hat vagonba,
az lett a sok munka vége,
beledöglött egy estére.
Odalett az adománya,
nem viszi el már a kánya,
fekete tollá lett minden,
azt fosztja a falu ingyen.
Martos
Garabonciás a kölyök,
Martosra jár, hogyha köhög,
lándzsás útifű teától
meggyógyul ő, szeme lángol.
Sárkánytojást ad Martosnak,
szerencsepatkót száznyolcat,
ragyog a nép szeme, szája,
rántotta lesz vacsorára.
Ki van fújva már a tojás,
kezdődhet a földindulás,
sárkánytojást patkol Martos,
népe így lesz híres, rangos.
Babindál
Babindál, Babindál,
a Fiastyúk
éjjel-nappal
Asszony-völgyben
kapirgál.
Varjú károg, nincs itt török,
elkaplak én, ha felnövök.
Babindál, Babindál,
fán csücsülve
Péterke, Pál
a lábával
kalimpál.
Bokor zizeg, ha felébred,
visszafelesel a szélnek.
Zsitvabesenyő
Besenyőn a
szelek lusták,
jó dolgukat
is megunják.
Rosszból arra
akad bőven,
nem esik ott
az eső sem.
Anyóka sír,
bánat, szállj el,
több a mákfej,
mint a mákszem.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)