Tavaly jelent meg Fellinger Károly Csatangoló című gyermekverskötete, melynek versein át a költő, a kis és a felnőtt olvasók becsatangolhatták a mátyusföldi, a felsőcsallóközi és a Pozsonyhoz csatolt falvakat. A nemrég napvilágot látott Barangoló című verseskötet megjelenése szinte várható volt, hisz egyetlen könyvben sem becsatangolni, sem bebarangolni nem lehet Felvidék összes magyarlakta települését.
Tavaly jelent meg Fellinger Károly Csatangoló című gyermekverskötete, melynek versein át a költő, a kis és a felnőtt olvasók becsatangolhatták a mátyusföldi, a felsőcsallóközi és a Pozsonyhoz csatolt falvakat. A nemrég napvilágot látott Barangoló című verseskötet megjelenése szinte várható volt, hisz egyetlen könyvben sem becsatangolni, sem bebarangolni nem lehet Felvidék összes magyarlakta települését.
A Csatangoló és a Barangoló tehát szinte „egy családból valók”, ikertestvérek valamiképp (a két kötet címe nemcsak rímel egymással, hanem egymás szinonimái is), hisz a Barangolóban további felvidéki magyarlakta vidékeken folytatódik a kellemes és izgalmas csatangolás- barangolás, mégpedig a Komáromi, a Dunaszerdahelyi, a Nyitrai, az Érsekújvári, az Aranyosmaróti és a Lévai járások falvaiban.
Öröm kinyitni ezt a mesésen illusztrált kötetet, mert már a derűs, színes fedőlap és a cím is kíváncsiságot kelt a gyermekolvasóban, vajon milyen élményekben lesz része a könyvet olvasva. Ha felnőtt veszi a kezébe a könyvet, már az elején érzi, hogy egy kalandos, hosszú, kanyargós útnak indul, szabadon, gondjairól megfeledkezve. És ki ne szeretne barangolni a természetben, vidékeket bejárni, jókat derülni, eredeti humorú falusi emberekkel találkozni, felfrissíteni a mindennapjait? Nos, ha erre időnk nincs, barangoljunk a Barangolóval!
A frappáns, ötletdús, vidám életképekkel teli, tréfás verseket olvasva valóban fölmerül a kérdés, vajon honnan ennyi ötlet, honnan ennyi leleményesség? Teljességgel elképzelhető, hogy Fellinger Károly, ha kimond egy falunevet, máris kipattan belőle a vers, amin utólag ugyan nem sokat kell igazítania. S hogy ehhez nemcsak a versírás, hanem a szülőföld és a gyerekek iránti szeretete is nagyban hozzájárul, az is bizonyos.
A Barangoló játékos versei szépirodalmi jellegű helytörténeti dokumentumok, hisz a verseket olvasva a Felvidék hat járásának magyarlakta falvaiba kapunk betekintést – és egyesek valóban helytörténeti témájúak: „Izsát török hadak dúlták, / kiürültek így a puszták, / öntelt hajdúk felégették, / árvízből is akadt elég.” (Izsa); „Érsekújvár / büszke város, / neve ott a / vándor botján, / vadgémcsapat/ szállt fölötte, / várparancsnok / volt Vak Bottyán.” (Érsekújvár). De a falu történetére, műemlékeire, híres történelmi személyiségeire utaló verseket még bőven találunk a kötetben. Pl.: Gúta, Madar, Alsóbodok, Pográny stb.
Az „ördöngös” versikék legtöbbjében ártalmatlan, inkább szeleburdi ördögök vagy fiókáik duhajkodnak, a boszorkányok sem ijesztőek, még akkor sem, ha szilvapálinkára cserélik a szilvalekvárt (Szilason), a Szőgyén című versben azonban egy elképesztő hiedelem-motívum kel életre: „...béka van a / tehén tőgyén, / kiszopja a / habos tejet. / Ez a varangy / hamis béka, / átváltozott / zord boszorkány,”. Fellinger fantáziájának színskálája igencsak széles, a sárkányfalvi lagziba is elrepít bennünket, hol a „Menyasszonynak hét a feje, / vőlegénynek csupán három,”, s rögtön meg is mondja, mi következik ebből: „hogy kié az utolsó szó, / nem nehéz azt kitalálnom.” Vagyis akár a felnőtt olvasót is megmosolyogtatja, s teszi ezt oly gyakran, hogy a Barangolót tényleg csak mosolyogva lehet végigolvasni. Szójátékon alapuló sorai is igen találóak: „Gelléren a gavallérok / ingjén zseb sincs, nemhogy gallér,” (Gelléren), vagy: „Ha elveszett kutyád, ebed, / megtalálod Ebeden,” (Ebed), „kutya nyüszít, csehel, csahol.” (Nyitracsehi)
A természeti képeket, a hangulatos falusi környezetet a dolgos, a civódó, a kacagtatóan hóbortos, a mulattatóan babonás embereken kívül szimpatikus állatok, madarak (túzok, búbos banka, ölyvek, fürjek, csicsörke, turul) és népies elnevezésű növények (sulyom, rucaöröm, nyílfű, füzike) népesítik be. A versekben „kiemelt szerep“ jut az állatoknak, hisz a Zsemlékesi-csatorna például csak annyira széles, hogy „átugorja a bolha / Attól köhög, köhécsel” (Bogya); ha a füstifecske felszáll, tisztára varázsolja az eget, „felhúzza az ég cipzárját” (Marcelkeszi, Marcelháza). Egyik okos közmondásunkat igazolja az Újgyalla, Újpuszta című versben szereplő disznó s a liba: „jól van, jól van”, röfögi az ártány, mire így „ágál” a liba: „biztos őrült, / összefogunk, / disznót győzünk”.
Fellinger eredeti, spontánul kipattanó rímei ebben a kötetben is csapongó, hangulatos, dinamikus versikéket varázsoltak elő. Ízelítőnek csak néhány verssor: „Révkomárom, / Révkomárom, / lakosait / mind komálom,” (Kiskomárom, Nagykomárom); „Törömpusztán / magam töröm, / nincsen abban / semmi öröm.” (Zsemlékes); „Varjú károg, nincs itt török, / elkaplak én, ha felnövök.” (Babindál). Balázsy Géza rajzai nemcsak a versekkel „egy húron pendülve” keltik életre a versikék lényegét – az illusztrációk annyira mesebelien életszerűek, hogy szinte hallatszik a kisfiú meg a nyuszi tüsszentése (Komáromfüssön füstöltem), a víz csobbanása az aranymosáskor (Csallóközaranyos), az ördögfiókák viháncolása (Hetény), az óriásházaspár sóhaja, amint a roppant pici újszülött gyereküket nézegetik kétségbeesetten (Patthelyzet), s a diós bejgli illata is ott terjeng a levegőben, ha az Ipolybél, Ipolypásztó című vers illusztrációját nézegetjük.
A Barangoló színes gyerektérképpel indul és zárul a végén, melyeken a bebarangolt falunevek szerepelnek, mintegy útmutatóul, hova melyik úton lehet eljutni. S hogy melyik falu melyik járáshoz tartozik, azt a tartalomjegyzék után találjuk meg a helységnévmutatóban.
A kötet erénye tehát nemcsak a színes-ízes-rímes-ritmusos, jókedvre derítő versekben rejlik, hanem abban is, hogy játékosan kínál földrajzi és helytörténeti ismereteket a gyerekeknek.
Adja Isten, hogy mindegyik, a kötetben említett településen, falucskában olvasni tudják a magyar gyerekek, és gazdagodjanak szókincsben, irodalmi élményekben, s nyugtázzák örömmel, hogy mindezt egy felvidéki magyar költő tárta eléjük hittel és szeretettel.
(Fellinger Károly: Barangoló. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2020)
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)