A 150 éve született Cholnoky Jenő, a magyar geográfia legnagyobb tudósainak egyike legendás előadó volt, telt ház előtt tartotta tudomány-népszerűsítő előadásait és saját színezésű diákkal illusztrált, vetített képes úti beszámolóit. Tragédiákkal sújtott életét a tudomány szolgálatába állítva már-már munkamániás megszállottsággal kutatott és írt – a Földgömb című folyóirat 1940. decemberi számában közölt fényképen egy kizárólag saját műveit tartalmazó könyvespolcnak támaszkodik. Mennyiségileg és minőségileg is lenyűgöző ez a sokoldalú életmű, és a fotó
Cholnoky Jenő 1870. július 23-án született Veszprémben, a Kossuth utca 7. szám alatt álló „ménkűfogós” házban. „Azért nevezik így, mert amikor építették, ez volt a legmodernebb, legnagyobb ház a városban s mivel nagyon kiemelkedett a környezetéből, építése után, az 1860-as évek végén, mindjárt villámhárítókat szereltek rá, ezek ma is megvannak” – emlékszik vissza a tudós.
Cholnoky Jenő dédapja, a kecskeméti Csolnaky Antal (1781–1857) cipészmester volt az első családtag, aki Veszprémben hunyt el. Kilenc gyermeke közül fia, id. Csolnoky Ferenc (1808–1876) ismert orvos lett, aki 1836-ban költözött a királynék városába. Veszprém tisztiorvosa volt, Reviczky Karolinával kötött házasságából négy gyermeke született: László (1835–1901) ügyvéd – ő Cholnoky Jenő édesapja –, Ilona, a későbbi Berky Károlyné (1841–1897), István (1846–1910) járásbíró és ifj. Csolnoky Ferenc (1853–1941) orvos, későbbi kórházigazgató.
Cholnoky Jenő évtizedek múlva így emlékszik nagyszüleire: „Leppapa magas, daliás termetű, magyaros arcú férfiú volt. Amikor én ismertem, már kissé meghajoltan járt, hisz hetvenéves lehetett. Körszakállt viselt az akkori divat szerint, és haját a halántékán előre fésülte. Igen szelíd, jóságos kék szemével olyan szeretettel tudott rám nézni, hogy ez mindig meghatott. Lemmama (gróf Reviczky Karolina) kissé zsarnokolta az öregurat, de viszont határtalanul szerette.”
A köztiszteletben álló család legnevezetesebb ága dr. Csolnoky László ügyvéd vonalán ismert. Cholnoky László ügyvéd 1867-ben vette feleségül Zombath Krisztinát, nyolc gyermekük született: Viktor (1868–1912) író, Jenő (1870–1950) földrajztudós, Móric (1871–1877), Ferenc (1873–1947) orvos, Erzsébet (1876–1919), László (1879–1929) író, Endre (1880–1904) és Dezső (1883–1883). Móric hatéves korában, Dezső négy hónapos korában hunyt el. Endre fiatal egyetemista volt, amikor huszonnégy évesen betegségben meghalt. Cholnoky Ferenc pécsi nőorvos lett, Erzsébet, később Zelovich Kornél műegyetemi tanár felesége 1919-ben hunyt el szív infarktus következtében – foglalja össze Rybár Olivér, Cholnoky Jenő életművének leglelkesebb kutatója.
„Csolnoky László, a legnépszerűbb ügyvédek egyike, aki emellett pompás causeur és oly elmés, mint egy párisi. Gyors járású, világos fej, aki ifjabb éveiben irodalommal is foglalkozott Sió név alatt” – olvasható a Pesti Napló 1893. április 30-i számában. Az irodalommal foglalkozás a verselés mellett többek között azt jelentette, hogy magyarra fordította Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regényét. „De páratlan érdeklődést tanúsított a tudományos munkák iránt is. Mint a Természettudományi Társulat tagja, Elisée Reclus-nek »A föld és életjelenségei« című hatalmas munkáját sokat és nagy érdeklődéssel forgatta, mire magam is kíváncsi lettem erre a műre és kilencéves fejjel végigböngésztem a hatalmas kötetet. És noha kisdiákkoromban meglehetősen csintalan, komisz kölyök voltam, ez a csodálatos könyv olyan hatást tett rám, hogy rövidesen jobbat akartam írni és tizenkétéves koromban meg is írtam a magam rajzolta képekkel és térképekkel telitűzdelt »első művemet«: ime ezt: Erre kézírásos füzet kerül elő az egyik hatalmas könyvespolcról. Nagyon gondos, tiszta, rendesen bekötött könyvecske, amelynek ez a címe: »A csillagokról...« írta: Cholnoky Jenő. Alul, rajta az évszám: 1882, Karácsony.”
„Azóta is, de ma már azután végérvényesen megállapítottam, hogy a földrajz a legszebb, szinte filozofikusan összefoglaló tudomány, mert benne fellelhető a földkerekség minden része, szerkezete, hegyei, vizei, éghajlata, növény- és állatvilága és mindenekfelett az ember élete. Hát ez a magyarázata annak, hogy éppen ebbe a tudományágba szerettem bele, úgy, hogy egész életemet neki szenteltem” – ezt már a Magyar Nemzet 1942. június 26-i számában olvashatjuk, Polgár Géza A Balatontól Kínáig… – A hetvenkét éves Cholnoky Jenő elbeszéli élete nevezetesebb eseményeit címmel közölt riportjában.
Az ügyvéd apa – mondván, hogy a tanárok mind szegények – nem engedte, hogy geográfiát tanuljon, így Cholnoky Jenő a Királyi József Műegyetem vízépítési szakán szerzett mérnöki diplomát, majd ugyanitt tanársegédi állást kapott Klimm Mihály professzor mellett. Időközben megismerkedett a világhírű földrajztudóssal és Ázsia-kutatóval, Lóczy Lajossal, aki 1894-ben asszisztensként maga mellé vette a Budapesti Tudományegyetem földrajzi tanszékére. Lóczy mestere és mentora lett, az ő hatására fogta vissza duhajkodásait, és míg író fivérei súlyos alkoholproblémákkal küszködtek, ő hasonló szenvedéllyel a munkába vetette bele magát. „1896-ban mentem Kelet-Ázsiába. Lóczy Lajos serkentett rá, ha erre nem is volt nagy szükség, mert magam is égtem a tudásvágytól; a kitűnő Wlassics Gyula, akkori kultuszminiszter segített 1500 forint ösztöndíjjal, de két évig tartó utam 12.000 forintba került. Viszont ennek köszönhetem, hogy a forró égövi tájakon, a Jang-ce-kiang deltáján, a rizsföldeken, a mandzsuországbeli szén- és aranybányákban, a mongol pusztákon, vagy Skandináviában, a Spitzbergákon, szóval mindenütt, amerre kutató utam vezetett, sok rendkívüli értékes tudományos eredményt értem el. Ezeknek köszönhetem a futóhomok mozgásának, a lösz képződésének, az oázis-élet sajátságainak stb. stb. olyan alapos megismerését, hogy legszebb tudományos eredményeimet kidolgozhattam. Egyúttal persze a geológiai és hidrografiaiakon kívül néprajzi megfigyelések egész légiójára tettem szert. Azután megállapítottam, hogy az éghajlat a világegyetem legnagyobb és leghatalmasabb mestere” – foglalja össze ars poeticának is beillő következtetését Cholnoky Jenő a hetvenkét éves korában adott interjúban. Kínai tanulmányútja során több mint 6000 kilométert gyalogolt, ehhez a kutatáshoz kötődik egy addig ismeretlen lávaplató felfedezése, a Jangce deltájának feltárása, de fontos megfigyeléseket tett a löszképződéssel, a folyóteraszok kialakulásával, a futóhomok törvényszerűségeivel kapcsolatban, leírta az ázsiai puszták lakóinak életét és az öntözés fontos szerepét.
Miután Kínából hazatért, adjunktussá léptették elő, filozófiai doktorátust is szerzett, majd a leíró földrajz magántanárává habilitálták. Lóczyval körutazást tett Oroszországban, Németországban és Finnországban. Folytatta a Lóczy-féle Balaton-kutatást is, az ő munkája A Balaton limnológiája (1897), A Balaton színtüneményei (1906), A Balaton jege (1907) és A Balaton hidrográfiája (1918) című rész a Balaton-monográfiában. A természetvédelem egyik első szószólójaként felemelte hangját a badacsonyi bazaltorgonák és a tihanyi gejzírkúpok védelmében. Szorgalmazta a Balaton-felvidéki templomromok megmentését is.
1898-ban vette feleségül Barrois Petronellát, akitől három gyermeke született: Béla (1899–1972) botanikus, Tibor (1901–1991) Kossuth-díjas műegyetemi tanár és Ilona (1903–1945).
A család 1905-ben Budapestről Kolozsvárra költözött, ugyanis Cholnoky Jenő az ottani tudományegyetem tanszékvezetője lett. Magas színvonalra emelte az egyetemi oktatást, kiépítette az egyetem térképés könyvtárát, tizenöt évig részletesen tanulmányozta és leírta Erdély természeti viszonyait, s a gyűjtött anyagot később Erdélyi képek címen jelentette meg.
1911-ben a Spitzbergákon járt s magyarázatot talált a tundra-jelenségre, 1912-ben pedig gróf Teleki Pállal az Egyesült Államokba utazott az Amerikai Földrajzi Társaság kongresszusára – az Egyesült Államokban töltött két hónapról Utazásom Amerikában Teleki Pál gróffal című könyvében számolt be.
Fotóhagyatékában számos kép őrzi a kolozsvári évek emlékét. Ekkoriban ismerte meg egyik előadásán Fink Idát, és egymásba szerettek. A 19 évvel fiatalabb nő a fotók tanúsága szerint már az 1910-es évek elején Velencébe és Grazba utazott az ismert professzorral, de a család életében is jelen volt, a gyerekek is rajongásig szerették. 1917 márciusában, hosszú betegeskedés után elhunyt Cholnoky Jenő első felesége, és még azon az őszön feleségül vette Fink Idát. „Egy ilyen nagy szerelmet tisztelni kell” – vélekedett Cholnoky Tibor az apja és Ida közötti kapcsolatról.
1919-ben, a románok bevonulása után menekülniük kellett Kolozsvárról, és sok sorstársukhoz hasonlóan vagonlakóként érkeztek vissza Budapestre. A kormány hamarosan szakértőként bevonta a béketárgyalásokba, és lakást is kiutaltak a családnak.
1921-ben a Budapesti Tudományegyetem tanszékvezető tanárává nevezték ki, újra nemzetközi színvonalra emelte a hazai földrajzoktatást. 1940-ben, hetvenévesen vonult nyugállományba, de csak a tanszéki munkával hagyott fel, tudományos életművét tovább gyarapította. Ábrázolótehetségét nemcsak a precíz illusztrációi, térképei, vázlatai elkészítésénél hasznosította, hanem szabadidejét gyakran a festésnek szentelte. Akvarelljeit családjának, barátainak ajándékozta, vagy jótékony árverésre bocsátotta a képeit.
Budapesti évei alatt is minden évben a Balatonnál nyaralt, Révfülöpön, Arácson, Balatonfüreden. Hosszú éveken át kedvenc helyén, a füredi Opravill panzióban szállt meg – a második világháború végét is itt próbálta átvészelni.
1945 februárjában, Budapest ostromakor elveszítette a lányát – Ilona és férje egy lőszerraktár közelében álló otthonuk pincéjében húzták meg magukat, és amikor a raktárt találat érte, a szomszédos házak is összedőltek, maguk alá temetve az ottlakókat. De a tavasz újabb tragédiát hozott. Cholnoky Jenő önéletrajza Veszprémben jelent meg a Vár Ucca Tizenhét című „negyedévkönyv” 1998. 2. számában – ebben Életem legnagyobb tragédiája címmel idézi fel 1945 virágvasárnapját. A „felszabadító szovjet hősökként” emlegetett bakák beözönlöttek a panzióba, Cholnoky Jenőt és anyósát bezárták az egyik szobába, a feleségét pedig egy másik helyiségbe hurcolták. Többen megerőszakolták, félholtan hagyták ott. Az ekkor szerzett gonorrhea és a vérmérgezéstől fellépő tüdőgyulladás egy hónap múlva végzett az asszonnyal. Férje ápolta és végig ott ült az ágya mellett. Imádott felesége elvesztése után az addig tettre kész ősz professzor testileg-lelkileg megtört, beteg öregember lett.
Az önmagával is meghasonlott öreg tudós környezete unszolására 1946 júliusában házasságot kötött volt egyetemi munkatársával, Vadas Jolánnal, aki élete végéig ápolta és gondozta. Cholnoky Jenő 1950 nyarán rákban hunyt el, sírja a Kerepesi úti temetőben található.
Erősen nemzeti érzelmű tudós volt, haláláig nem tudott belenyugodni a trianoni békediktátumba. Az eredetileg Kelet-kutatásra szerveződött, 1910-ben megalakult Turáni Társaság elnökségének tagja volt, a magyarság ősi gyökereinek feltárását jelölték meg a mozgalom céljául. Bár társadalmi szerepvállalása és politikai nézetei miatt a rendszerváltásig kevés szó esett róla – a kommunista kurzus 1949-ben még az akadémiai tagságát is megvonta –, tudományos eredményei mindvégig elvitathatatlanok és megkerülhetetlenek maradtak.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. július 18-i számában.)