Elmosódott emlék a város.
Süketnéma az este.
Fekete árnyként borul rám
a tömbházak kockateste.
„Pályázat koronavírus idején”
Túlélés-igény
Jó lenne drog, kis alkohol,
mi bennem örömöt csihol.
Tűzijátékot, robbanást,
valami túlélés-varázst.
Valami boldog végletet,
mi túléli az életet.
Extázist ad és túlerőt,
erősíti a térerőt.
És legyőz minden nyavalyát,
megsemmisíti talaját
a kórnak, mi a kérgen át
sejtemre feni szemfogát.
Jó lenne sok nyár, tavasz, ősz,
hóhullás, melyben végre győz
az Élet, ami átkarol,
szomjas ajkamra ráhajol.
Olvad a szavamba, számba,
mint holdfény az éjszakába.
Mintha csodalámpa lenne
Bennem ragyog és én benne.
Örökre.
Vírusrendelet
Elmosódott emlék a város.
Süketnéma az este.
Fekete árnyként borul rám
a tömbházak kockateste.
Barátok, álmok tűntek el rendre
belefúltak a „vírusrendeletbe”
A lábnyomukat keresik
zsibbadt, álmatlan emberek.
Holnap talán majd meglelik,
ha kisüt a nap a Pánik felett.
(Karantének)
{K1}