Helyőrség | Beszélgetés Karácsonyi Zsolt íróval, az E-MIL elnökével

Helyőrség 2020. július 30., 05:05

Könyvhét, írótábor, irodalmi karaván, alkotói díjak: csak néhány az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) tevékenységei közül, amelyekkel a társaság az erdélyi magyar irodalom minél szélesebb körű ismertségét támogatja. Ezekről és még sok másról is beszélgetett Karácsonyi Zsolt elnökkel a Hajónapló oldalán Györgyei Szabó Magdolna.

Karácsonyi Zsolt költő, az E-MIL elnöke – Fotó: Szentes Zágon / Hajónapló

Bár egyelőre csak nagyon halványan fontolgatom az íróvá válást, azért az mindenképpen megnyugtató gondolat, hogy E-MIL-es akár budapestiként is lehetek. Sokan éltek már ezzel a lehetőséggel, hiszen valóban nemcsak erdélyi születésűeket találunk a jó pár hírességet felvonultató tagnévsorban. Többek között arról is kérdeztem a társaság elnökét, hogy miért vonzó az E-MIL-tagság.

– Már a 2002-es megalapítást követően is nagyon gyorsan, egy-két év alatt száz fölé kúszott a tagok száma. Ennek mi lehet az oka?

– Voltak előzményei az E-MIL-nek. Több, egy erdélyi írószervezet létrehozásáról szóló megbeszélés zajlott a múlt század utolsó éveiben, ám a megvalósulás váratott magára. Számos erdélyi szerzőt tagjai között tudhatott már akkor is a Romániai Írók Szövetsége, az Erdélyi Magyar Pen Club, a Magyar Írószövetség, de az erdélyi magyar önszervező erő, amelynek már a két világháború között is jelentős hatása volt, ismét létrehozott egy intézményt. Elsősorban a fiatalabb generáció kezdeményezésére és az idősebb nemzedék tagjainak támogatásával alakult meg 2002 februárjában Fodor Sándor elnökletével. Mellette még számos kiváló alkotó, például Király László, Mózes Attila is csatlakozott a társasághoz. Nagy segítség volt az induláskor az is, hogy jelentős anyagi támogatást kaptunk például Nagy Elektől, Böszörményi Zoltántól, illetve Márkus Barbarossa Jánostól, aki később elnöke is lett a szervezetnek. Később mások is támogattak minket, de manapság a működésünkhöz szükséges összegek elsősorban pályázatok útján jutnak el hozzánk. Gyorsan erősödött taglétszám tekintetében is a szervezet. Miért? Mert már tíz évvel korábban is szükség lett volna rá…

 

 – Az indulás óta hogyan alakult a tagság?

 – A tagjaink száma 150 körül mozog, a legalább egykötetes fiatal alkotóktól kezdve az idősebb, már ismert írókig, költőkig. Erdélyi magyar író bárki lehet, aki erdélyi magyar író vagy annak érzi magát, ezt elsősorban lelkületi kérdésnek tartjuk, amit az alapszabályzatunkba is beemeltünk. Az E-MIL tagsághoz egy már megjelent kötet az alapkövetelmény, valamint két tag ajánlása. Elsősorban a Kárpát-medencében (ezen belül természetesen Erdélyben), ha régiókat tekintünk, Kolozsváron és környékén, valamint  Székelyföldön él a legtöbb E-MIL-tag. A tagság legnagyobb találkozója minden évben a nyári írótábor, ekkor szoktuk megtartani a közgyűlésünket is. Ezt reméljük, hogy idén is sikerül megrendeznünk, ezúttal Sztánán.

 

– Milyen rendezvényei vannak még az E-MIL-nek?

– Az írótábor mellett az idei tervek között szerepel, hogy hagyományainkhoz híven ismét részt vegyünk a Kolozsvári Magyar Napokon. Kiemelt rendezvényünk még a Kolozsvári Kikötő, amire általában hat-hét közép-kelet-európai ország fiatal alkotóit szoktuk meghívni, ez már egy igazi nemzetközi esemény. Az irodalmi karavánjainkat is szeretnénk folytatni, ezeken szerzőket utaztatunk író-olvasó találkozókra, felolvasóestekre. Az alapítás óta számos helyre eljutottak tagjaink: a Kárpát-medence magyarlakta régiói közül szinte mindegyikben megfordultunk, de voltak rendezvényeink Dublinban és Bukarestben, Bécsben és Berlinben is. A középiskolák és a szórványvidék felkeresése kiemelten szerepel céljaink között, illetve a vidéki települések meglátogatása is, olyan helyeké, ahol talán még Kányádi Sándor sem járt. Idén először a Kolozsvári Ünnepi Könyvhétnek (október 1–4. között zajlik) már társszervezői vagyunk. Szervezetünk Méhes György-nagydíját és a debütdíjat is ekkor osztjuk ki.

 

A teljes interjú a Hajónapló oldalán olvasható.