Papp Gábor Zsigmond egyszerre forgat filmet és ültet át gyerekkönyveket magyarra. Az alkotót a fordítási munkáról kérdezte P. Szabó Dénes a MeseCentrumon, a PIÜ-IGYIC gyerekirodalmi szakmai blogjában.
– Filmrendezőként felnőtt témájú filmeket készítesz, fordítóként viszont gyerekkönyveket ültetsz át magyarra. Utóbbi kapcsán hogyhogy a kicsiknek szánt alkotásokra esett a választás?
– A fordítást valójában már gyerekkorom óta művelem, tehát jóval régebben, mint a filmezést. Körülbelül tízéves voltam, amikor megkaptam a nagybátyámtól A. A. Milne When We Were Very Young című könyvét, amit aztán tíz éven át fordítottam, tizenhat éves koromtól huszonhat éves koromig. 1993-ban aztán megjelent Amikor még kicsik voltunk címmel. A könyvet egyébként Milne szintén a fiának, Christopher Robinnak, a Micimackóból ismert Róbert Gidának írta, ahogy a második verseskötetét, a Hatévesek lettünk címűt is, melyet Devecseri, Tandori és Tótfalusi fordított magyarra.
– A Milne-kötet fordítása mellett hogyan sajátítottad el a szakmát?
– Időközben az ELTE bölcsészkarán látogattam Lator László műfordító szemináriumát, melyen komoly, nagy verseket fordítottunk. Jelentek is meg fordításaim Catullustól, Lermontovtól, Giovanni Pascolitól, William Wordsworth-től. Aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy a kiadók főként gyerekversfordítások miatt kerestek meg. Így később lefordítottam még Robert Louis Stevenson Gyermekkert című verseskötetét is, amelyet a Móra adott ki. 2010 óta pedig a Pagony Kiadó jelenteti meg az általam fordított Julia Donaldson-mesekönyveket, amelyekben csodálatos lények, állatok és olykor emberek is szerepelnek
– Utóbbi írótól jó pár könyvet lefordítottál. Hogy esett rá a választás?
– 2004 táján az akkor ötéves Máté fiam megkapta az író The Gruffalo című művét angolul, és kérte, hogy fordítsam le neki. Tulajdonképpen ezzel indult el itthon a Donaldson-sorozat, tehát a történetnek van egy személyes szála is.
– És van olyan könyv, amire külföldön leltél rá?
– Igen, Stevenson Gyermekkert című verseskötetét 1997-ben, Belfastban szúrtam ki egy könyvesboltban, és vettem meg rögtön.
– Számodra mi a kihívás a gyerekkönyvek fordításában?
– A legnagyobb kihívás, hogy a lefordított szöveg úgy szóljon, hogy a gyerekek számára érthető és élvezhető legyen. Vagyis nyelvileg legyen számukra követhető, frappáns és humoros, a szöveg egésze pedig ragadja meg őket. Olyannyira, hogy egy nap akár tízszer is kérjék az anyukájukat, hogy olvassa fel nekik. Valamint fontos az is, hogy a fordító mindig a saját korának a nyelvén szólaljon meg. A közönsége akkor érti meg őt.
A teljes interjú a MeseCentrum oldalán olvasható..