a félelem fagyos érintése ismét utolért
kellett nekem azon tűnődnöm
honnan ered a gondolat
Kéthetente
egy fekete lidérc
álmokat fúj a szememre
véres álmokat
csak akkor ébredek fel
ha már nagyon
nyomja a mellkasom
lebilincselve figyelem
mindig mondogatok
magamban valamit
ha enged is mozogni
levegőt nem kapok
a félelem fagyos érintése ismét utolért
kellett nekem azon tűnődnöm
honnan ered a gondolat
amely kioltaná a fekete tüzet
fagyos szívemből
ismét utolért a halál
két maszkja volt mindkettő eltörött
hosszú és mély volt a gyászom
halott öcsémre gondolok
akit a savas tengerhez küldtem
ott nincs idő ott nincsenek zajok
csak halhatatlan szörnyek és faházikók
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. január 18-i számában.)