virágot enne
virággá lenne
önmagátol messze
világgá menne
Látom a szörnyeteget
szemében csillog
a csúf rettenet
ő nem lát csak néz
csupa száj, csupa kéz
Bomló hús
bűze gőzöl
karma kegye
vért szomjúhozik
gyomra feneketlen
éhes ében
kirekesztett
semmikrekellő
szörnynek is
épp csak megfelelő
Hörgő haragja
feszíti szorítja
félig tátott szája
csorog csöpög
nyúlik nyála
fájdalmas a
harapása
Göcsörtös ujja
ág szerű, csontos
símogatni nem
tud csak mardos
lomhán lüktet
száraz szíve
s csak néha dobban
egyet elvétve
vándorútra bírja
sár sűrű vérét
szőr se pikkely
nem borítja
repedezett bőrét
virágot enne
virággá lenne
önmagátol messze
világgá menne
Vézna keze
életet présel
magába facsarja
gyönyör elixír
függője, akarja
Enne, enne
mindig csak enne
szerencsétlen
ösztönök szennye
romantika
mennyei manna
megeszi kihányja
újra meg újra
újra meg újra
(Karantének)
{K1}