Kégl Ildikó | Versek

Kégl Ildikó 2020. augusztus 06., 09:49

haragudtam arra aki fintorogva azt mondja bennem pfuj

vitába szálltam vele követeltem adjon magyarázatot miért lenne több jogosultsága a léthez a szépnek

az arcomba röhögve azt mondta: többen lájkolnák

Könczey Elemér karikatúrája

acélszürke félelem

 

acélszürke félelem

tikkelő szemek

ugróiskolázó gyomor vagyok

mióta a négy fal közé szorított a jelen

önnön gondolataimmal

egy légtérben lenni

valóságos casus belli

egy pszichológus terápiát javasolna

és bársonyhangon arról győzködne

a poszttraumás stressz kezelhető

sajnálom a négy falat

hogy épp én vagyok közöttük

miattam gyötrődnek

milyen békés volna az otthonom

nélkülem

 

két tulipán percepciója

 

néztem a tulipánt

ahogy bársonyszirmán egy vöröshangya csúszdázott nevetve

közvetlen mellette egy másik tulipán

aminek kasmírszínét madár ürülék festette fekete-fehérre

az első jelenetnél felragyogott a szemem

a másodiknál megremegett a hitem és valaki fintorogva azt mondta bennem pfuj

haragudtam arra aki fintorogva azt mondja bennem pfuj

vitába szálltam vele követeltem adjon magyarázatot miért lenne több jogosultsága a léthez a szépnek

az arcomba röhögve azt mondta: többen lájkolnák

 

megállít a jelen

 

megállít a jelen

foglyul ejt

bezár egy bizarr helyre

a fejembe

hallom ahogy kattan a zár

odabenn csúzlival lövi belém valaki a kérdéseket

ijedten hívom Istent

nem szól csak simogat

érzem ahogy tenyerét a lövedék elé teszi:

nem engedi hogy végzetes sebet ejtsen

a kérdés

 

(Karantének)

{K1}