Életének 72. évében elhunyt Bogdán László (1948. március 8–2020. augusztus 10.) költő, író, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Életének 72. évében elhunyt Bogdán László (1948. március 8–2020. augusztus 10.) költő, író, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Széles látókörű gondolkodóként, rendkívül sokoldalú érdeklődésű értelmiségiként a háromszéki kultúrélet meghatározó személyiségei közé tartozott. Temetéséről később intézkednek. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) hétfő este tudatta: Bogdán Lászlót saját halottjának tekinti.
Bogdán László középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte, 1966-ban érettségizett. Segédraktárnok, állategészségügyi munkás, keramikus, nevelő, művelődési aktivista, majd 1969-től a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör belső munkatársa volt. Első verse az Ifjúmunkásban jelent meg. Rendszeresen közölt verseket, novellákat, kritikai írásokat, műfordításokat és publicisztikát. Szerepelt a Kapuállító című antológiában (1971). 1987-től A Hét című bukaresti hetilapot szerkesztette.
Az 1990-es években a szepsiszentgyörgyi Háromszék című napilapba politikai, kulturális és művelődéspolitikai cikkeket írt.
1992-ben és 1998-ban Látó-nívódíjat kapott, 1995-ben újságírói munkásságáért a MÚRE nívódíját, 2000-ben Arany János-jutalmat, 2008-ban Márai Sándor-díjat, 2010-ben pedig József Attila-díjat.
Vaszilij Bogdanov álnéven is publikált. Varga Melinda erről az alteregóról faggatta egy tavalyi interjúban:
"– Orwell 1984 című szatirikus történelmi regénye is érdekli az alteregódat, Tatjana Bogdanova innen érti meg a nagyszüleit, a letűnt korszakot. Az egyik legizgalmasabb része a kötetnek az ide kötődő versfolyam, amely a diktatúra természetére világít rá. Hogyan született meg benned ennek a résznek a története? Van-e olyan versrészlet, ami a kedvenced, és zárszóként idéznéd?
– Ez a versciklus még 2009-ben íródott, amikor szabadon bolyongtam Bogdanov legendáriumában. A költő hatvanas évek végi dalmáciai látogatása során olvassa el a regényt, s egy évtized múlva, amerikai látogatása során olvassa újra. Értelmezésével, amint a ciklus egyik verséből is kiderül, mélyen megdöbbenti lányát és Amerikában születő, ott szocializálódó unokáját, hiszen Orwell negatív utópiájáról nem mint regényről, hanem mint leképezett szovjet valóságról beszél. S arról, hogy az ő és a felesége életében igenis megvalósult a totális diktatúra, a rendőrállam. És akkor a versrészlet: »Csalafintán lobognak, felszikráznak, / Szent Iván éjszakáján a tüzek. / Mielőtt belehullnánk a gödörbe, / vár reánk még néhány naplemente, / visszavont kegy, árulás, baleset. / A Nagy Testvér minket néz a képről / és nem kegyelmez soha senkinek. / Lábunk alatt munkagödör tátong.«”
A beszélgetés teljes változata ITT olvasható.
{K7}
{K2}
{K4}
{K5}
{K6}
{K3}