Tudom azt is, hogy az a bizalom, amivel egykor a barátaid közé fogadtál, most, hogy elmentél közülünk, felelősséggé változott: majd segíts odafentről felnőni a feladathoz, továbbvinni azokat az értékeket, amelyekben te magad is hittél, és éltetni azt a nagy hitet, ami téged mozgatott itt, a Földön, hetvenkét éven keresztül.
Nemrég még kéziratot küldtél, örömmel közöltük. A régi természetességgel megy minden tovább – gondoltam, vártam az újabb verseidet. Arról volt szó, hogy hamarosan még küldesz. 1994 óta ez volt a természetes kommunikáció közöttünk, ekkor ismertelek meg Kolozsváron egy izgalmas Bretter-körön, amelynek te voltál a meghívottja. Aztán leveleztünk, de következett még számtalan szép alkalom a találkozásra is: Sepsiszentgyörgy, Budapest, meg persze Kolozsvár, kiállításmegnyitók, rendezvények az árkosi kastélyban, sok-sok írótábor, amelyeken mindig éjszakába nyúlóan beszélgettünk-borozgattunk.
Sokat tanultunk tőled: nemcsak én, személyesen, de a nemzedékem is, a régi, kolozsvári helyőrségesek, akiket mindig szeretettel emlegettél a barátaid között, akik sosem kérhettünk tőled lehetetlent, akiknek jó tanácsokat – és nem utolsósorban – példát adtál.
Azok közül való vagy, akik a pályánk legelején felkaroltak, a kolozsvári helikonos mesterek mellett, aki hittél bennünk és az első perctől teljes kollegialitással és kasztbéli bizalommal kezeltél bennünket.
Igen, Laci bácsi, igazából a nagy hitedet csodáltam mindig, s tán ez is fog leginkább hiányozni a némaságból, amit most magad után hagysz: ahogyan hinni tudtál a szó erejében, mágiájában, az írástudó lét küldetésében. Fegyelmezett alkotó voltál és kedves, bohém jó barát. Mindenben érvényes és hiteles példa volt az életed, a szavaid, ha megszólaltál, és az írásaid, ha épp azokat olvastuk. A rajongásod az írott szóért, a kultúrába vetett hited, ami az utolsó percig elkísért.
Összességében hálásak vagyunk azért az ötven évért, ami az írói pályádat jelenti, és külön hálás vagyok azért, hogy negyedszázadon át a barátomnak tudhattalak. Sokat beszélgettünk a halálról is egyébként, okos dolgokat mondtál róla. Én bízom benned.
Tudom azt is, hogy az a bizalom, amivel egykor a barátaid közé fogadtál, most, hogy elmentél közülünk, felelősséggé változott: majd segíts odafentről felnőni a feladathoz, továbbvinni azokat az értékeket, amelyekben te magad is hittél, és éltetni azt a nagy hitet, ami téged mozgatott itt, a Földön, hetvenkét éven keresztül.
{K1}