Ahhoz, hogy egy dolog érdekes legyen, elég, ha sokáig nézzük – ezt a bölcsességet még az egyetemi évfolyamvezető tanáromtól tanultam, és sokszor előveszem, ha olyasmit látok, amihez nehezen találok kapaszkodókat. Bizony a kortárs képzőművészet színe-javát felvonultató Képzőművészeti Szalon és kísérőtárlatai tereiben sétálgatva időnként ezért álltam meg: hogy megértsem, miért érdekes, amit látok
Ahhoz, hogy egy dolog érdekes legyen, elég, ha sokáig nézzük – ezt a bölcsességet még az egyetemi évfolyamvezető tanáromtól tanultam, és sokszor előveszem, ha olyasmit látok, amihez nehezen találok kapaszkodókat. Bizony a kortárs képzőművészet színe-javát felvonultató Képzőművészeti Szalon és kísérőtárlatai tereiben sétálgatva időnként ezért álltam meg: hogy megértsem, miért érdekes, amit látok.
És valóban működik a módszer, hiszen az aha-élményt néha épp a kiállítási cédula valamely információja indítja el, például, amikor megtudom, hogy amit látok a képen, az penész. Jövevény voltam és nem fogadtatok be – olvasható angolul Pető Hunor A másik oldal című, penészből, zsemlemorzsából készült képén. De otthonos döbbenetet jelent Szakáll Ágnes home office-os csendélete vagy Stark István önéletrajzi ihletésű Érfestés II 59. című képe – mindkettő idei alkotás.
Máskor fából készült szoborcsoda állít meg: Szőcs Miklós TUI Ophelisk – Út a magasba című alkotása előtt számtalan kérdés ötlik fel bennem: hogy lehet valaki ilyen viszonyban az anyaggal? Honnan ered a fa engedelmessége? Hol ér véget a mesterség és hol kezdődik a varázslat, a teremtés?
Mindenkinek jószívvel ajánlom ezeket a tárlatokat – azoknak is, akik gyanakvóak a kortárs képzőművészettel szemben. Ezek a művek ugyanis egytől egyig valami nagyon tipikusat mutatnak meg a korunkról.
A kurátor, Szurcsik József tárlatvezetése itt megtekinthető:
A Szabadjáték / Szobák című kiállítás szeptember 27-ig látogatható a Műcsarnokban.