Láttam a falansztert, másfél mázsa
vasreszelék az éves kvóta, értelmetlen
munkák és szenvedések kínreszeléke.
Memoárvers
Láttam a falansztert, másfél mázsa
vasreszelék az éves kvóta, értelmetlen
munkák és szenvedések kínreszeléke.
Sok mérnökre van szükség –
így fogadtak 1989-ben a későbbi Zilahi Elméleti
Líceum matematika–fizika szakán.
Meg sok vasesztergályosra.
Ha nem leszel mérnök, még lehetsz
esztergályos, ha nem leszel esztergályos,
legyél éltraktorista!
Anyagismeretet és a vasmegmunkálás módszertanát
románul tanultuk, pedig még magyarul sem értettem,
mibe csöppentem bele.
Korábban anyámat többedmagával
– mind egy szálig csakis nőket –
a községi rendőrségre citálták,
letolvajozták és -fotózták őket,
a rendőrség utcai hirdetőtáblájára
megszégyenítőleg kifüggesztették a képet,
így leplezve le a szocialista mintagazdaság,
a kollektív szövetkezet megkárosítóit,
hiszen néhány kukoricaszáron
elvétve maradt pár cső,
amit szénában is hiányt szenvedő
állataik jászlába dobhatnak, és ezzel
maguk önös hasznára spekulálva
közösséget rombolnak.
Korábban apám a Tövishátról, az Isten háta mögül,
a vasúthálózatból szinte teljesen kieső,
évmilliók óta alvó Szilágyságból
Temesvárra zarándokolt zsiradékért,
ám egykori katonazsákja – amivel
később egyetemre indulok –
üresen maradt. Amikor a Bánát
fővárosába megérkezett, éppen nem
volt dugi áru, vagy hát nem pont neki,
s így bánatában – ahogy mesélte –
majdnem a Bégába vetette magát.
A nyolcadik osztályt befejezve
kiszabadultam ugyan a decemberig tartó
iskolai szőlőszedésből,
de fél évig még reszelgetnem kellett a vasat.
Akkor még nem szakadt nyakamba
a funári szivárvánnyal alárántott kolozsvári ég,
és a sétatéri trikolór padok sem láttak még engem
szerelmes narancsként ücsörögni.
1989. december 21-én nem volt hó.
Szívszakadva rohantam
a falu főutcáján hazafelé.
Mert megbukott! Úgy megbukott, hogy azonnal
átkapcsoltunk a román tévécsatornára,
holott máskor sohase néztük.
Hamarosan megírtam „Az apostol”-ra
hajazó elbeszélő költeményemet,
és pár világszabadság-rabiga verset is.
Aztán már-már megfeledkeztem a mérnökségről,
az esztergapadról és a traktoristaságról.
Pedig a vasreszelék azóta is szitál.
2019. november 18–19.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019 decemberi számában)