Boda Edit | Vasreszelék

Bék Timur 2020. augusztus 15., 08:59

Láttam a falansztert, másfél mázsa

vasreszelék az éves kvóta, értelmetlen

munkák és szenvedések kínreszeléke.

Forrás: Fortepan / Adományozó: Urbán Tamás

Memoárvers

 

Láttam a falansztert, másfél mázsa

vasreszelék az éves kvóta, értelmetlen

munkák és szenvedések kínreszeléke.

 

Sok mérnökre van szükség –

így fogadtak 1989-ben a későbbi Zilahi Elméleti

Líceum matematika–fizika szakán.

Meg sok vasesztergályosra.

Ha nem leszel mérnök, még lehetsz

esztergályos, ha nem leszel esztergályos,

legyél éltraktorista!

Anyagismeretet és a vasmegmunkálás módszertanát

románul tanultuk, pedig még magyarul sem értettem,

mibe csöppentem bele.

 

Korábban anyámat többedmagával

– mind egy szálig csakis nőket –

a községi rendőrségre citálták,

letolvajozták és -fotózták őket,

a rendőrség utcai hirdetőtáblájára

megszégyenítőleg kifüggesztették a képet,

így leplezve le a szocialista mintagazdaság,

a kollektív szövetkezet megkárosítóit,

hiszen néhány kukoricaszáron

elvétve maradt pár cső,

amit szénában is hiányt szenvedő

állataik jászlába dobhatnak, és ezzel

maguk önös hasznára spekulálva

közösséget rombolnak.

 

Korábban apám a Tövishátról, az Isten háta mögül,

a vasúthálózatból szinte teljesen kieső,

évmilliók óta alvó Szilágyságból

Temesvárra zarándokolt zsiradékért,

ám egykori katonazsákja – amivel

később egyetemre indulok –

üresen maradt. Amikor a Bánát

fővárosába megérkezett, éppen nem

volt dugi áru, vagy hát nem pont neki,

s így bánatában – ahogy mesélte –

majdnem a Bégába vetette magát.

 

A nyolcadik osztályt befejezve

kiszabadultam ugyan a decemberig tartó

iskolai szőlőszedésből,

de fél évig még reszelgetnem kellett a vasat.

Akkor még nem szakadt nyakamba

a funári szivárvánnyal alárántott kolozsvári ég,

és a sétatéri trikolór padok sem láttak még engem

szerelmes narancsként ücsörögni.

 

1989. december 21-én nem volt hó.

Szívszakadva rohantam

a falu főutcáján hazafelé.

Mert megbukott! Úgy megbukott, hogy azonnal

átkapcsoltunk a román tévécsatornára,

holott máskor sohase néztük.

 

Hamarosan megírtam „Az apostol”-ra

hajazó elbeszélő költeményemet,

és pár világszabadság-rabiga verset is.

Aztán már-már megfeledkeztem a mérnökségről,

az esztergapadról és a traktoristaságról.

Pedig a vasreszelék azóta is szitál.

 

2019. november 18–19.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019 decemberi számában)