Helyőrség | Beszélgetés L. Simon Lászlóval

Helyőrség 2020. augusztus 18., 21:25

A Tokaji Írótábor Egyesület új elnököt választott nyár elején L. Simon László József Attila-díjas író, költő, országgyűlési képviselő személyében. Az idei írótábor jelenéről és jövőjéről, művészeti ágak kapcsolatáról, folyóirat-támogatásról Király Farkas beszélgetett vele az Országút folyóirat oldalán.

L. Simon László – Fotó forrása: orszagut.com

 – Több mint húsz éve aktív résztvevője a Tokaji Írótábornak, éveken keresztül a Magyar Írószövetség küldöttje volt az írótábor kuratóriumában, volt alkalma részt venni a szervezésben, a háttérmunkában, tehát jó rálátása van az írótábor életére. Mit tart jelenleg az írótábor legnagyobb erősségének? Illetve van-e olyan neuralgikus pontja, ahol szükségét látja a beavatkozásnak?

 Az írótábor legnagyobb érdeme a múltja. Fél évszázad a magyar irodalom történetében jelentős idő, nagyszerű emberek kiváló előadásokat tartottak ott. 1996-ban, amikor először jártam Tokajban, kifejezetten fiatalnak számítottam a táborozók sorában, s bő két évtizeddel később még mindig a táborlakók fiatalabbjai közé számítok. Tehát a legnagyobb gond, hogy nem sikerült a fiatalok számára vonzóvá tenni a tábort. Az utóbbi évtizedekben erősen átalakult nyilvánosságban, a tartalmas vitáknak és a mély gondolatoknak teret egyre kevésbé adó sajtóban az irodalom szerepe nagyon visszaszorult, így a táborban folyó szakmai munka is kevés figyelmet kapott. Hosszú évek óta beszélek az irodalom társadalmi presztízsének csökkenéséről, de szólhatnék az írói szerep értékcsökkenéséről is. Gondoljon arra, hogy a kommunista diktatúra utáni első szabadon választott parlamentben, ahol a viták jóval magasabb színvonalúak voltak, mint a jelenlegiben, illetve magának a rendszerváltásnak a folyamatában is hány író, történész, művész vett részt, tevőlegesen alakítva hazánk sorsát. Göncz Árpád egyenesen az írószövetség elnöki székéből került a köztársasági elnöki pozícióba, ami ma még az MMA és az MTA esetében is nehezen lenne elképzelhető. Ezen érdemes változtatni, az írótábort frissítve, sok tehetséges ifjút bevonzva nagyobb hatást gyakorolni a közvéleményre és a kultúrát, kultúrpolitikát meghatározó folyamatokra.

– Önt az utóbbi időben kultúrpolitikusként ismerhették meg. A Tokaji Írótábor elnökségének az elfogadása azt jelentheti, hogy újra költőként/íróként kíván részt venni a szellemi életben?

– Mindig is azt vallottam, hogy a politikusi szerep vállalása nem jelenti azt, hogy az ember megszűnik érző, gondolkodó, vitázó, kritikus és alkotó ember lenni. Bár vitathatatlan, hogy az a napi munkamenet és óriási terhelés, amiben például államtitkárként vagy kormánybiztosként részem volt, nem kedvez az alkotói munkának. Nem véletlen tehát, hogy az esszéírásnál maradtam meg, a bennem levő költői ambíciók kibontására, a nagyobb prózai vagy a drámaterveim kidolgozására ebben az életszakaszban egyelőre nincs lehetőségem. Ugyanakkor sosem szakadtam el az irodalmi élettől: végig aktív tagja maradtam a számomra oly fontos Magyar Írószövetség választmányának, konferenciákon, irodalmi esteken vettem részt, többször tartottam előadást Tokajban is. Fontos számomra a magyar irodalomnak az a jól kitapintható vonulata, sőt tradíciója, amelyben az írók, művészek egyúttal a hazájukat szerető, ezért közszereplőként, politikusként is aktívan cselekvő személyek. 2010 óta vagyok parlamenti képviselő, ez alatt az évtized alatt öt könyvem jelent meg, de más területeken is kalandozom: december 1-jén mutatják be a Nemzeti Táncszínházban azt a Trianon kortárs táncdarabot, aminek a szüzséjét írtam, s erre komponált zenét Kocsák Tibor és készített koreográfiát Egerházi Attila.

– Ön is azt állítja, hogy az írótábor résztvevői között egyre kevesebb a fiatal. Nyilván életkori sajátosságuk, hogy inkább a fesztivál jellegű találkozókat preferálják. Hogyan lehetne csábítóvá tenni számukra az írótábort – vagy egyszerűen meg kell várni, amíg felnőnek a Tokaji Írótáborhoz?

– Az írótábort kell átalakítani, de úgy, hogy a hagyományainkat nem sértjük, ugyanakkor frissebbek, vonzóbbak leszünk. Az idei táborban ennek csak apró jeleit fogjuk látni, de jövőre több olyan programot tervezünk, amivel olyanokat is be tudunk csalogatni, akiket eddig nem érdekelt az írótábor. Nekünk nem csupán az írók, szerkesztők, kiadók a fontosak, hanem az értő olvasók is. Sok évvel ezelőtt, amikor elindítottuk az írószövetség Íróiskoláját, azt mondtam a kétkedőknek, akik szerint annyi tehetséges írójelölt úgysem lesz, mint ahányan jelentkeztek, hogy nem baj, hiszen nekünk a kortárs magyar irodalmat értő és szerető olvasókra is szükségünk van. Olyanokra, akik tovább is tudják adni másoknak az írás és az olvasás fontosságát. A Tokaji Írótáborban is számítunk azokra, akik ugyan sosem lesznek alkotók, de sokat jelent nekik a kortárs kultúra, különösen az irodalom.

– A Tokaji Írótábornak nemzetközi jellege van, volt olyan év is – talán a 2010. évi írótábor –, amikor valamennyi előadó a határon túlról érkezett Tokajba. A rendezvény idei címe: „Eredj, ha tudsz…” – Trianon a magyar irodalomban és társművészetekben akkor és ma. Elképzelhető, hogy a határon túlról nem csak magyar előadók érkeznek, és bemutatják a maguk szemszögét?

– Az idei táborban előadóként és vendégként is jelen lesznek határon túli vagy éppen onnan az utóbbi években átköltözött, de az eredeti közegükben is aktív szereplők, például Szőcs Géza vagy Demeter Szilárd. De az Irodalmi Jelen Trianon-lapszámát is be fogjuk mutatni. Ugyanakkor azt is fontosnak tartottuk, hogy legyenek nem író megszólalók, így előadást tart vagy kerekasztal-beszélgetésben vesz részt több történész is: Hatos Pál, Schmidt Mária, Vizi László Tamás és Salamon Konrád. Az idei írótábort – tekintettel a nemzeti összetartozás évére – Kövér László parlamenti elnök előadásával fogjuk megnyitni. Fontos számunkra, hogy a rendszerváltozás harmincadik évfordulóján megtisztel bennünket a három évtizeddel ezelőtti sorsfordító időszak egyik emblematikus politikusa, aki 2010 után a határon túli magyar testvéreink számára állampolgárságot biztosító törvénymódosításban, az új alaptörvény megalkotásában és a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló szimbolikus jogszabályunk megalkotásában is oroszlánrészt vállalt magára. Ugyanakkor a jelenléte az írók fontosságának visszaigazolása is – szükségünk van mind a társadalomtudományok, mind a társművészetek, mind a politika kimagasló életművű szereplőinek elismerésére.

 

A teljes interjú az Országút oldalán olvasható.