Helyőrség | Beszélgetés Pádár Eszterrel, a PIM főosztályvezetőjével

Helyőrség 2020. augusztus 19., 13:35

Pádár Eszter húsz éve a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) oszlopos tagja. A Hangtárban kezdett dolgozni, de hamar kiderült, hogy az alkatához jobban passzol a szervezkedés: immár húsz éve a közönségkapcsolatok és rendezvényszervezési főosztály tagja, öt éve pedig főosztályvezetője. A PIM szakmai blogjában, az Éjjeli Őrjárat-sorozatban Kocsis Katica beszélgetett vele. 

Pádár Eszter – Fotó: Gál Csaba/PIM

– Hogyan kerültél a PIM-be?

– 2000-ben kezdtem a múzeum Hangtárában. Ebben az időszakban kezdődött el a digitalizációs munka: interjúkat hallgattam, azokat dolgoztam fel. Kelevéz Ágnes is ezen az osztályon dolgozott, az ő személye azóta is meghatározó számomra mind emberileg, mind szakmailag.

– Milyen volt akkor a múzeumi közeg?

– Amikor idekerültem, nem volt látogatható a palota, a 1996 óta tartó nagy felújítás végén álltunk, készültünk a novemberi újranyitásra. Emlékszem, egyszerre hat kiállítás nyílt meg akkor, ezeknek az előkészítő munkái zajlottak éppen. Azon a nyáron körvonalazódott egy új osztály, amelynek feladata a programszervezés lett.

[…]

– A programok szervezése mellett volt alkalmad belekóstolni a kiállításrendezésbe is.

– Az első kiállítás, amiben részt vettem, a Látkép gesztenyefával című Nemes Nagy Ágnes-tárlat volt 2000-ben. Kelevéz Ági rangidős kurátorként bevezetett minket (Borbás Andrea, Kemény Aranka, Pádár Eszter – a szerk.) a kiállításrendezés fortélyaiba. Fontos pillanat volt ez, rengeteget tanultam tőle. A következő a 2003-as Mándy mozi emlékkiállítás volt, amivel minisztériumi nívódíjat is nyertünk. Legfontosabb kiállításom a Mi mennyi?  – Örkény István százéves című 2012-ből. Örkény nagyon közel áll hozzám, mindenképp szerettem volna megcsinálni ezt a tárlatot. Nagy kihívás volt, de végül sikerült olyan kiállítást és emlékévet megvalósítani, amiről utólag is azt gondolom, hogy méltó volt az életműhöz. Az pedig különösen nagy élmény, hogy Esterházy Pétert is sikerült rávennem, nyissa meg a kiállítást.

2018-ban A MI tájaink szintén Mándy Iván előtt tisztelgett, az író szövegei és Mácsai István festményei közötti kapcsolatokat fejtette fel. Kiss Borival – akivel már 2003-ban is együtt dolgoztunk a Mándy-kiállításon – éreztük, hogy a két életmű nagyon jól rezonál, utólag pedig kiderült, hogy az alkotók időskori jó barátok voltak.

 – Mit csinál tulajdonképpen egy múzeumi programszervező?

– Nagyon egyszerűen: programokat szervezünk. Persze ez egészen helyspecifikus, hiszen mindig arra próbálunk fókuszálni, hogy mi az, ami passzol a PIM-hez. Kollégáimmal az aktuális kiállításokhoz, évfordulókhoz kapcsolódó eseményekben gondolkodunk. És természetesen törekszünk arra, hogy a gyűjteményünket is hangsúlyosan mutassuk be: a mélyben rengeteg érdekesség, sztori, tárgy van, amelyek sokszor nem kerülnek elő. Mi figyelünk arra, hogy ezeket is megmutassuk. Sokszor megesik, hogy egy kisebb kamarakiállításhoz egészen nagyszabású programsorozatot készítünk, ami mintegy kiegészíti magát a tárlatot.

– A múzeumban vannak régóta futó programok is, ilyen például a PIM Esti Extra.

– A PIM Esti Extra 10-12 éves próbálkozásunk, amit mindig a tapasztalatokat leszűrve alakítgatunk. Minden hónap utolsó szerdáján 18–20 óra között zajlanak az események a kiállításainkban: tárlatvezetések különleges vendégekkel, kis zenével vagy felolvasással. Fontos, hogy ezek a programok mindig a kiállítótérben vannak: ezekben a terekben jelen lenni egészen más élményt jelent, mint a palotasoron lévő termek egyikében.

Nyáron a kertben rendezzük a PIM Nyári Fesztivált, azonban a pandémiás helyzet miatt idén ezt nem vállaltuk. Ehelyett találtuk ki az Estikéket, amelyen Térey-ösztöndíjas szerzők mutatkoznak be. Most nem lesz több száz fő egy este alatt, így bensőségesebb hangulatú alkalmakra számítunk.

A teljes beszélgetés a PIM blogján olvasható.