Lázár Balázs | Versek

Lázár Balázs 2020. augusztus 22., 07:42

Ahogy gondolkodsz róla,
olyanná lesznek a dolgok végül,
a fontos az csendben, láthatatlan épül.
Megtanultad azt is, semmi sem tiéd

Kristó Róbert: Vonalkódok – Árnyék és fény II.

Első helsingőri feljegyzés

Ahogy gondolkodsz róla,
olyanná lesznek a dolgok végül,
a fontos az csendben, láthatatlan épül.
Megtanultad azt is, semmi sem tiéd,
mintha rajtad kívül lenne benned,
talán ettől tudod, hogy te te vagy,
talán ezt mondják kegyelemnek.
Múlik a perc, s mégis, mintha örökre állna,
közülünk a legnagyobb is szerencsétlen árva.
S mert többet birtokolsz, egyre kevesebbet tudsz,
érzed, hogy romlik lassan, amin egyre több a pucc.
Bizonytalan vagy már, mi a rossz, a jó,
de a fájdalomtól elszánt leszel és odaadó.
Úgy tűnhet, mozdul tudatod mélyén a tó,
de ne álltasd magad: a változás is csak illúzió.
Hiába akarsz, csak a játékban lehetsz szabad,
ha ezt megérted közben, már az se baj, ha
nem minden előadás végén szól a taps.

 

Trianon-töredék

Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk,
Nyisson ajtót nekünk a reménység!”
József Attila

 

Tudták, hogy ez csak fegyverszünet lesz, nem béke,
s elkezdődött, amiről azt hitték, hogy vége.
Az erőszakon erővel győzni nem lehet.
Annak nyílik tér, ki jobban s okosabban szeret:
írja át szívünk lüktetése a belső térképeket.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)