Bonczidai Éva | Bennfentesség a filmparkban

Bonczidai Éva 2020. augusztus 23., 08:47

Az Etyekwoodként is emlegetett 35 hektáros terület látogatható részein izgalmas látványosságok várják az érdeklődőket: Will Smith nyomdokain a posztapokaliptikus New York utcáin sétálhatunk, vagy betérhetünk a 15. századi Itáliába, ugyanis itt forgatták a Borgiák-sorozat számos jelenetét is.

Posztapokaliptikus New York a Korda Filmparkban – Fotó: Bonczidai Éva

Budapest egyik olyan utcájában lakom, ahol – a Covid–19 előtti időkben – gyakoriak voltak a filmforgatások. Eleinte ez izgalmasnak tűnt, hiszen olykor amerikai harckocsi állomásozott a sarki bolt előtt, ahova leszaladtam kenyérért, máskor az erkélyről drukkoltunk, hogy a kaszkadőr ne sérüljön meg, vagy az egyik lusta vasárnapon arra ébredtünk, hogy autót „robbantanak” a ház előtt. Aztán olyan időszakok is voltak, amikor tele volt a hócipőm. Azzal, hogy se szó, se beszéd, napokra lefoglalják az utcát úgy, hogy ilyenkor akár húsz perceket kell várnom arra, hogy átsétálhassak a túloldalra – így lehet a leglehetetlenebb alibivel elkésni a munkából. Máskor félórát álltam a tűző napon, amíg újra és újra felvették az autós üldözést, és mivel bosszantott a helyzet, elképzeltem ezt a jelenetet úgy, ahogy a valóságban is kinéztünk: hogy a jófiúk halált megvető bátorsággal üldözik a rosszfiúkat, miközben a magyar családanya halált megvető bátorsággal igenis hazatér a bevásárlásból. Persze a jelenet végéig mégis ottmaradtam a könyörögve néző stábtag mellett, miközben két doboz jégkrém olvadt szét a szatyromban, és okosan beláttam, hogy ez a veszteség semmi ahhoz a sok millió forinthoz képest, amibe kerül itt a stáb bármelyik félórája. Azon könnyedén túltettem magam, hogy a jégkrémet én fizettem ki azért, hogy kidobhassam, ők meg fizetést kapnak azért, hogy velem és a többi gyalogossal aszalódjanak a napon, és ha már félórára így összehordott minket az élet, igyekeztem kikérdezni mindenről, amit elmondhatott.

Ilyen előzetes tapasztalataim voltak a nemzetközi szuperprodukciókról, amikor nemrég az etyeki Korda Filmparkba látogattam, ahol az állandó kiállítás alkotói azt ígérik, hogy bennfentessé teszik a látogatót. Tény, hogy érdekes túra volt még úgy is, hogy nem okozott nagy meglepetést az, hogy a sokszor napokig forgatott üldözéses jelenet csupán pár másodperc a filmben, vagy hogy a jeleneteket nem a történet kronológiája szerinti sorrendben veszik fel, hiszen sok-sok tényezőtől függ, hogy mikor mit tudnak rögzíteni, milyen helyszíneken, mely szereplőkkel. Bizony nem lehet könnyű a színészeknek egyik pillanatban önfeledten nevetni, pár perc múlva könnybe lábadva búcsúzkodni vagy épp megmenteni a világot és elnézni a messzeségbe, miután kinyilatkoztattak valamely szentenciát. Persze amikor a sztárok gázsiját meglátja az ember, már úgy gondolja, mégsem olyan nehéz ez – pedig de.

Az egyszeri látogató csak a legérdekesebb dolgokra kapja fel a fejét, rácsodálkozik, hogy a stáb kiemelten fontos tagja az a kolléga is, akinek a forgatáskor az a feladata, hogy megsétáltassa a producer kutyáját, vagy hogy milyen kényszermegoldásokból milyen remek dolgok kerekedtek a filmtörténet lábjegyzeteiként továbbmesélt anekdoták szerint. A tárlat valójában a vörös szőnyeges bevonulással indul, és visszafelé haladunk a gyártás állomásain át az ötletig. A forgatás csupán egy kis hányada a filmkészítésnek, óriási csapat hatalmas munkája előzi meg, és az utómunkálatok bizonyulnak igazán meghatározónak. A bennfentesség érzése a két és fél órás látogatás során egyszer csak mégis rátör a látogatóra, miután kikacarászta magát azon, hogy melyik hangot milyen hétköznapi tárgyak segítségével kreálják a sokmilliárdos költségvetésű gigaprodukciókban is, vagy meglátja, hogy néz ki egy-egy hajós jelenet a valóságban.

A Fejér megyei Etyeken 2007-ben megnyílt, filmstúdiókból álló komplexumról gyakran olvastam, de csak most, a koronavírus miatti leállást követő újranyitáskor tudatosult bennem, hogy a Korda Filmstúdió nemcsak a nemzetközi filmes szakma térképére került fel, hanem a Korda Filmpark az érdeklődők előtt is nyitva áll: családi napokat tartanak, filmes táborokat szerveznek, cégeknek csapatépítő programokat kínálnak, a látogatóközpontban pedig interaktív tárlatvezetést.

Az Etyekwoodként is emlegetett 35 hektáros terület látogatható részein izgalmas látványosságok várják az érdeklődőket: Will Smith nyomdokain a posztapokaliptikus New York utcáin sétálhatunk, vagy betérhetünk a 15. századi Itáliába, ugyanis itt forgatták a Borgiák-sorozat számos jelenetét is, de a magyar helyszínek között ott a komáromi katonai bázis, a nádasdladányi Nádasdy-kastély, a Rudas gyógyfürdő és az alcsúti arborétum is. Etyeken közel kétszáz ács és festő dolgozott a Szent Péter-bazilika, a római kori falu és városfal díszleteinek megépítésén, de bennfentes információ az is, hogy a filmben látható kőből faragott és öntöttvas ágyúgolyók több száz darab pöttyös labdából készültek, melyeket a közeli játékboltból szerzett be egy stábtag, és egyetlen éjszaka alatt hozzáértő kezek ágyúgolyót varázsoltak belőlük.

Borgiák Etyeken – közel kétszáz ács és festő dolgozott a római kori falu és városfal díszleteinek megépítésén – Fotó: Bonczidai Éva

Etyeken Jeremy Irons volt a római pápa, de Pablo Picassóként Antonio Banderas is dolgozott itt, és a többszörös Oscar-díjas sztárok, Ron Howard és Tom Hanks is az itteni stúdióban forgatták az Inferno „medencés” jelenetét.

Ridley Scott Mentőexpedíció című filmje az első olyan nagyszabású, nemzetközi produkció, amelyben Budapest nem a 20. század eleji Párizs vagy Kelet-Berlin díszleteként jelenik meg: a Bálna, a Művészetek Palotája és a Hungexpo épületei tűnnek fel a pekingi és houstoni jelenetekben, a Korda Stúdió kapuja mögé pedig NASA-épületeket szerkesztettek be. Matt Damon marsi szállása is Etyeken volt – a hat emelet magasságú műteremben több ezer tonna földet terítettek le.

A Korda Filmstúdió rutinos Mars-helyszín: szinte teljes egészében itt vették fel a National Geographic addigi legnagyobb költségvetésű sorozatának, a Mars című dokudrámának a második évadát is. A Pioneer Stillking filmgyártó cég közreműködésével 2017-ben közel háromszázötven filmes munkálkodott azon, hogy a Korda Stúdió teljes területe Mars bolygóvá váljon: egy egész marsi várost állítottak fel, ahol a lakhelyek mellett mérnöki szoba, kétszintes laboratórium, kórterem, műtő és még egy bár is helyet kapott.

Hosszan sorolhatnánk az Etyeken gyártott produkciók érdekességeit, de illő, hogy arról a filmmogulról is szó essen, akiről a stúdiót elnevezték.

Sir Alexander Kordát (1893–1956) a világ egyik legtekintélyesebb, legkarizmatikusabb filmes szakembereként emlegetik ma is, a Brit Filmakadémia az év legkiemelkedőbb filmjének járó díjat nevezte el róla. Bár nem érezte magát otthon Hollywoodban – taszította őt a nyereségközpontú filmtermelés, hiszen ő az alkotómunkát értéket hordozó művészetnek, teremtésnek tartotta –, idővel a hollywoodi álomgyár sztárjai is tisztelték, főként mert azt is bebizonyította, igényes kifinomultsággal és sajátos stílussal rendelkező filmekkel is lehet kasszasikereket elérni. És ez az európai „sznob” mindeközben extravagáns showman volt.

Korda Sándor, a brit filmipar meghatározó alakja, az első filmrendező, akit lovaggá ütöttek, 1893. szeptember 16-án Pusztatúrpásztón (a mai Túrkevén) született zsidó családban, Kellner Sándor László néven. Öccsei szintén filmesek lettek: Korda Zoltán filmrendező, producer, Korda Vince díszlettervező, festő. Korda Sándor alig tizenhárom éves volt, amikor meghalt az édesapja, és a család Kecskemétre költözött a nagyapjukhoz, aki szíjjal verte őket. Valószínűleg ezért ment Budapestre, és amíg befejezte az iskolát, távoli rokonoknál húzta meg magát. Írónak készült, egyik tanára munkát szerzett neki a Független Magyarország című, liberális lapnál, ahol álnéven publikált. Fedőnévként egy katolikus miseszöveg részletét választotta: Sursum corda – Emeljük fel szívünket. Ebből az álnévből született a Korda Sándor név, amely hamarosan világhírű lett.

Pesti újságíróként a még gyerekcipőben járó, új művészeti ágról, a filmről kezdett írni. Az akkor már ismert író, drámaíró Biró Lajos bemutatta Kordát az első magyar filmstúdió, a Projectograph társalapítójának, nála kezdett titkárként dolgozni, majd a reklámrészleget vezette. A magyar filmtörténet az első magyar filmkritikusként is számontartja: ő alapította meg Magyarország első filmes lapját, a Pesti Mozit, és megteremtette a hazai filmkritikát. 1914-ben kezdett rendezni, Janovics Jenő főrendezőnek szerződtette a kolozsvári filmgyárba. Janovics erre így emlékezett vissza: „A pesti Newyork kávéház hideg márványasztalánál álmodozott a fiatal, nyurga Korda valami szerény megélhetést biztosító ujságírói alkalmaztatásról, amikor vonatra ültettem és levittem Kolozsvárra filmrendezőnek évi 18.000 korona fix fizetéssel. [Ez ötszöröse volt egy elismert újságíró bérének, és több volt, mint az akkori magyar miniszterelnök javadalmazása.](...) S ma? Korda Sándorban az angol nemzeti filmgyártás megteremtőjét ünnepli öt világrész közönsége.”

Kolozsváron Korda némafilmeket rendezett, majd egy év múlva visszatért a fővárosba, és megvásárolta a Corvin Filmgyár pesti részlegét, európai színvonalú, korszerű műtermet építtetett, s kialakította a filmgyártás máig érvényes rendjét és munkastílusát, stúdióvezetőként és rendezőként is rendkívül fontos szerepet szánt az irodalmi alapanyagnak. Az első világháború pusztításai közepette felvirágoztatta a filmgyárát, 1919-ig huszonöt filmet rendezett.

A Tanácsköztársaság idején a filmgyártás művészeti vezetője volt, a Tanácsköztársaság bukása után későbbi felesége, a Korda Máriaként ismertté vált színésznő mentette ki a börtönből, majd két évre Bécsbe mentek. Rövid ideig Berlinben is éltek, itt rendezte a Madame Dubarryt (1927), amelyben először lépett kamera elé Marlene Dietrich. Az Őnagysága nem akar gyereket sikere után ajánlatot kapott Hollywoodból, miszerint a felesége sztár lehet, ő pedig rendezhet.

1927-ben Hollywoodba utaztak, amelyet akkoriban már a film fővárosaként emlegettek. A hangosfilm térhódításakor erős akcentusa miatt Korda Mária karrierje kettétört, egy rendező sem akart vele dolgozni, még a saját férje sem, ezért 1930-ban elváltak; az asszony mindvégig perekkel keserítette meg Korda Sándor életét. De a hollywoodi álom Korda Sándor számára sem most jött el, a közönségességtől viszolygó filmest giccses produkciók, például A hercegnő és a vízvezeték-szerelő című film megrendezésével bízták meg, de dolgozott reklám-, dokumentum- és játékfilmekben is.

Korda Sándor – Forrás: Filmtett.ro

Amikor visszatért Európába, alig 20 dollárja volt, és persze az a tudás, amely hamarosan a legnagyobbak közé emelte. Rövid berlini és párizsi tartózkodás után 1931-ben fivéreivel együtt Londonba költözött, és a következő évben megalapította a London Films stúdiót, melynek logóján a Big Ben volt látható. A semmiből teremtette meg az angol filmipart, stúdióiban évente átlagosan 250 filmet gyártottak, melyek színvonala nem maradt el a hollywoodi produkciókétól.

Legfontosabb alkotótársa két öccse volt, és olyan világhírű magyarokkal dolgozott együtt, mint Biró Lajos dramaturg, Rózsa Miklós zeneszerző, Máthé Rudolf operatőr, Pressburger Imre forgatókönyvíró, Pallós István gyártásvezető.

Az áttörést az 1933-as VIII. Henrik magánélete című film hozta el, mely nemzetközi siker lett, az egyesült államokbeli bemutatója után minden addigi kasszasikert megdöntött, a címszerepet alakító Charles Laughton pedig Oscar-díjat kapott.

Nagy sikere volt az 1934-es Don Juan magánélete és az 1936-os Rembrandt című filmjének is, illetve producerként is olyan filmek kötődnek a nevéhez, mint az 1942-es A dzsungel könyve.

Korda új hazája iránti lojalitásától vezérelve rendezte meg a brit légierőt dicsőítő, a német veszélyre figyelmeztető „The Lion has Wings” (Az oroszlánnak szárnya van) című filmet.

Öszebarátkozott Winston Churchill-lel, akinek javaslatára ismét Amerikába költözött, „a brit szemléletet tükröző” filmeket készített. Churchillt azonban nem valamiféle filmes érdekképviselet ügye mozgatta, hanem feladatot szánt ennek a brit titkosszolgálat akcióiban, magát Kordát is felkérte, továbbítson híreket. Ilyen történelmi és politikai kontextusban készült az 1941-es Lady Hamilton Lawrence Olivier és Vivien Leigh főszereplésével – ismét bevált a régi recept: grandiózus díszletek előtt ismert történelmi figurák (Nelson admirális és Lady Hamilton) magánéletébe tekinthettek be a nézők. A film sikere egyúttal Korda ténykedésére is felhívta a figyelmet, közel volt ahhoz, hogy kitoloncolják Amerikából mint angol kémet, 1941. december 12-re kapott idézést. Pearl Harbor után Korda visszatért Angliába, ahol Churchill ajánlására 1942-ben György király lovaggá ütötte – nem csupán a filmes alkotótevékenysége miatt. (Az anekdoták szerint a Buckingham-palotában akkoriban még nem volt moziterem, és a király rendszeresen átjárt Kordához filmeket nézni.)

A háború után főként producerként tevékenykedett, felismerte a televíziózás jelentőségét, és filmjei jogát nagy tévétársaságoknak is eladta. Érdekelte a háromdimenziós film, sőt az illatokat kibocsátó szagosfilm is. Utolsó munkája a III. Richard volt 1955-ben, Laurence Olivier rendezésében és főszereplésével.

Korda Sándor hatvankét évesen, 1956. január 23-án szívrohamban hunyt el Londonban.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 22-i számában.)