Úgy vártuk, hogy megszülessél,
alig győztük kivárni.
Azóta nősz, mint a gomba,
te féléves királyfi.
Levente
Hol csöndes
csecsemő,
hol meg e-
levenke.
Gőgicsél
a neved,
Levente,
Levente.
Komornak
tűnik, az-
tán mintha
nevetne,
ha nevén
szólítom
kisfiam:
Levente.
Szeretet-
táplálék,
édes é-
lelem, te!
Jóllakom,
hogyha csak
rád nézek,
Levente.
Ha éhes,
és zengő
hangját fel-
emelte,
időbe
telik, míg
elcsitul
Levente.
Kis bárány,
aki az
ókori
Levante
termékeny
tájain
legelne,
Levente.
Szülei
féltik, hogy
a falat
lement-e,
trójai
falovat
is enne
Levente.
Ó, az e
mosolya!
Minden báj
bevetve:
arcán két
gödröcske,
Levente,
Levente.
Csupa l,
csupa v,
csupa n,
csupa e,
cuki fej,
cumi, tej,
Levente,
Levente.
Alvás és
ébrenlét;
tente, ba-
ba, tente.
Kimosott
pelenka
illata,
Levente.
Orcája
hajnalpír,
bíbor nap-
lemente.
Életem
végéig
szeretlek,
Levente.
Ősszel és
tavasszal,
nyaranta,
telente.
Levente,
Levente,
Levente,
Levente.
Hé, Levi, most már…
Hé, Levi, most már nincs több keksz!
Azt hiszem, ebből cirkusz lesz.
Visít a fiunk, ez a nagy zabagép,
akad a lemez: megy a „Még, még, még!”
Kis Levi fürdik
Kis Levi fürdik
kék színű kádba’,
tiszta habos lett
már keze-lába.
Csúszik a szappan,
úszik a csempe.
Ágyba zuhanhat
most a Levente.
Ég az arcom…
Ég az arcom, ég a szám is,
mert a szendvics, a szalámis
csípős, csípős!
Hozd a szörpöm, apa, máris!
Tornáztató
Ne csak lábon és kézen kússz,
te örökmozgó gézengúz!
Rúgkapálj, te pici grizli,
megtanítlak biciklizni.
Kalimpálj csak, egy, két, három,
repülj, rigóm, hét határon!
És az úszás se piskóta.
Tempózz szépen, te kis fóka!
Lovag, herceg, királyfi
Úgy vártuk, hogy megszülessél,
alig győztük kivárni.
Azóta nősz, mint a gomba,
te féléves királyfi.
„Gőgicsél és rúgkapál is” –
fűnek-fának hencegem,
hogy milyen rátermett az én
hathónapos hercegem.
Nagy fiú vagy, semmi kétség,
de azért csak nőj sokat.
Legyél bátor és kíváncsi,
akár egy dicső lovag.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 22-i számában.)