A sokak által ismert előember tiszteletére idén is megrendezték a Samu-napot, amelynek a Magyar Nemzeti Múzeum vértesszőlősi kiállítóhelye ad teret. A látogatókat számos program, valamint korosztálynak megfelelő tárlatvezetés is várta.
A mintegy 350 ezer éves előember – vagy ahogyan sokat ismerik: Samu – otthonát Pécsi Márton Széchenyi-díjas földrajztudós tárta fel a vértesszőlősi mésztufabányában 1962-ben. A felfedezésnek köszönhetően a bányát régészeti lelőhellyé minősítették át, és egészen 1968-ig folytak az ásatások ezen a területen. Ekkor került elő nemcsak Magyarország, de az egész Kárpát-medence egyik legősibb emberi maradványa is, Samu tarkócsontja, amely szintén megtekinthető a tárlatvezetés során.
Immáron harmadik alkalommal látogathattam vissza a kiállításra, amely remek élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A tavalyi látogatásomkor Markó András, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze elmondta, a különleges névválasztásról sokan úgy gondolják, hogy azért kapta ezt a nevet a híres előember, mert éppen Sámuel-napon találtak rá a tarkócsontra. A régész azonban elárulta, hogy a lelet szerencsés megtalálója, Futó Jenő, már az ásatás kezdetekor tudta, hogy Sámuelnek fogja elnevezni a maradványt.
A Samu-napon a leletek megtekintése mellett különféle programokon vehettek részt a látogatók.
– Az egyik legnépszerűbb látnivalónak idén is az Állati jó bemutató számított, amely során számos állatról tanulhattak a résztvevők – mondta Zoltánfi Zsuzsanna fő szervező.