A temetést mellőzzétek,
s a temetőt kerüljétek,
Ilus!
Ne gyertek el a toromra,
ha elvisz engem a korona-
vírus!
1.
Csillagászati arányok
és láthatatlan parányok
Sugárhajtású rakéták
támaszpontok atombombák
Egyetlenegy gombnyomással
leszámolhatnak a világgal
Egyre nagyobb a tudomány
de akad még mindig talány
Azt hiszik uralják az Űrt
s nem találják kazalban a tűt
Mikró- és makrókozmosz
Uram a jövőnk mit hoz
Kiszolgáltatva önmaguknak
teremtményeid mire jutnak
Hiába áltatgatjuk magunk
sokszor tehetetlenek vagyunk
Ha kitör a világjárvány
elvisz egy vírus a hátán
2.
A temetést mellőzzétek,
s a temetőt kerüljétek,
Ilus!
Ne gyertek el a toromra,
ha elvisz engem a korona-
vírus!
A végét várjátok ti ki,
hátha a többség túléli
a veszélyt!
Hátha a világ talpra áll,
és felcsillan a szivárvány
az égen!
Hátha a jövőnk kiderül,
mert az Isten megkönyörül
rajtunk!
Várom a hírt, hogy a gyógyszerét
a kutatók már felfedezték
valahol.
3.
Ne lépj ki a házból, öregem
mert megbüntet a történelem!
Akkor teszel a közösségért,
ha nem fogod meg senki kezét!
Örülj annak, hogy még lehet
vásárolni lenn kenyeret!
Ha hazatértél, moss kezet,
fertőtlenítsd az életed!
4.
Uram, a haldoklás meghitt perceit
ágyban párnák közt add meg itt,
de ha a helyzet nem emberi,
ne hagyd az embert ordítani.
(amikor az élet drámai,
nem viseli el azt Márai.)
arra kérlek, Uram, ha teheted,
ne vedd el a revolveremet,
ha látod, hogy nagy a fájdalom,
ne késlekedjék a szánalom,
ha ép ésszel el nem viselhetem,
hát essünk túl ezen, esedezem,
ha a lélek a testet megutálta,
engedd mindkettőt szabadjára,
válaszd szét a testet s a lelket,
te ezt könnyedén megteheted.
Uram, add meg nekem a módját,
hogy mondhassák: látjátok jól járt.
5.
Uram, igaz, hogy elkárhoztunk,
de most már térdre hullunk
előtted!
Könyörülj meg rajtunk, Fennség,
mielőtt kétségbe esnénk
egészen!
Bocsásd meg a vétkeinket,
adjál nekünk békességet,
hisz teheted!
Vörös riasztás ne legyen,
és se sárga veszedelem
sehol se!
6.
Meddig tart vajon a vesztegzár,
meddig fenyeget minket a halál
a tévéből?
Várjuk, hogy legyen már vége,
s kimehessünk végre a térre
a vécéből.
Kibírja-e, vajon, holnapig,
aki az intenzíven fekszik
kómában?
Reméljük, hogy meghallgatásra
talál majd a pápa imája...
Rómában.
7.
Nagy lett az ördög hatalma,
ezért az Isten behúzta
a féket.
Tavasztól áll a vesztegzár,
nyomd meg a feneked Baltazár,
a széken!
Tudjuk, nem olyan egyszerű,
mert mozog, nyüslet, mint a nyű,
az ember.
Meddig tart még a karantén?
Reméljük, lassan véget ér,
és lecseng.
8.
Tán optimista volna,
régi barátom, Pista,
ha élne!
Én pesszimista vagyok,
mivel a bajok nagyok,
és félek!
9.
(Haljunk meg itthon, barátom,
ne az intenzív osztályon,
ha már
lejárt
a mandátumunk ideje,
s nem férünk be a keretbe...)
2020. április
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)