László Erzsébet | A Jézus, a Mária, meg a biciklicsengő

László Erzsébet 2020. szeptember 03., 11:00

– És a fiúk? Velük játszottál?

– Ők is menj innen… Anya, látod, piros virágok nyílnak! A sárgák már elnyíltak. Sárga az egyes, kék a kettes, zöld a hármas, lila a négyes, narancssárga a hatos… – és a többit elnyomta az Útinform.

Nemes Fekete Edit: Madonna kékben – Fotó: Molnár Edvárd

– Jó volt az ovi?

– Jó.

Babuci szőke copfját cibálta a szél. Néhány csat elkezdett kilazulni, Zsófi tudta, hogy ebből még gond lehet. A kislány hagyta, hogy bekössék az autósülésbe, meglepően csendes volt.

– Sokat játszottatok?

Babuci tekintete ide-oda repkedett, akárcsak a keze.

– Igen.

– Játszottál a Sárival?

Lassan jött a válasz.

– Nem.

Közben elindultak, ment az autósrádió.

– Mi volt az ebéd?

Csend.

– Milyen volt a leves? Mi volt benne?

Egy légy zümmögött az utastérben. Babuci felnevetett.

– Bogárleves volt!

– És, Babuci, ott voltak a nagylányok is a Csibéből?

– Menj innen…

Zsófi a visszapillantóban elkapta Babuci mozdulatát. Volt egy külön gyerek-visszapillantó az utastérben, mert állandóan szemmel akarta tartani, mit csinál. A kislány erőszakosan legyintett egyet.

– És a fiúk? Velük játszottál?

– Ők is menj innen… Anya, látod, piros virágok nyílnak! A sárgák már elnyíltak. Sárga az egyes, kék a kettes, zöld a hármas, lila a négyes, narancssárga a hatos… – és a többit elnyomta az Útinform.

Menj innen… Zsófi sűrűn pislogott, hogy a szemét elfutó könnyektől azért belássa a kanyart.

Babuci még otthon is számolt, már száznál járt. A számok csodálatos színekben játszottak, tengerkék, akvamarin, világoslila, tűzpiros, kakaóbarna, halványsárga és még egy csomó szín, aminek nevet sem tudott adni, csak piros, piros, piros, miközben a számok a végtelen pirosok skáláján megnyugtatóan sorakoztak egymás mögött, a lilák pedig a mély árnyalatokból a végtelen kék égbolt ibolyalila szegélyéig nyújtózkodtak. Aztán ott kanyarogtak a giliszták és csigák barnái, a nap vakító sárgájából a sárgás penészbolyhokig derűsen kunkorodtak a hármasok, kilencesek, és végül a szürkék sorakoztak tucatnyi megbízható nullaként a tízes számok mellett. Gyönyörű volt mind, és mindez csak Babucié.

Akárcsak a matatófal, amit Papácska készített Babuci ötödik szülinapjára. Volt rajta egy rajztábla, egy duda, egy xilofon, egy cső, amibe golyókat lehetett dobálni, egy retesz, egy régi telefontárcsázó, egy biciklicsengő, egy lámpa, két ablakocska és egy szentkép.

Babuci újabban szeretett rébuszokban beszélni.

– Anya, én szeretem az olyan lányokat, akiknek szárnyuk van.

A szentkép ugyanis kinyitható, szárnyas oltárképet imitált. Pici falapocskákra kasírozott angyalok imádkoztak áhítattal a Mária ölében ülő gyermek Jézushoz. Babuci becsukta, kinyitotta. A szárnyas lányok szépen néztek, olyan barátságosan, hogy biztosan soha nem mondták azt Katica csoportos kislányoknak: menj innen.

– Gyere, Babuciiiiiii! – kiáltotta Gyöngyike.

Zsófi rosszallóan nézett fel a telefonjáról. Gyöngyike éppen a játszótéri mászóka tetején tombolt. A lánya pedig tátott szájjal nézte. Hűvösödött, és a pulcsi a házban maradt.

–  Öt perc, Babuci, beszaladok a pulcsiért, jó?

A kislány copfja egyetértően billegett.

Gyöngyike fejjel előre csúszott le a lába elé. Az ő anyukája ki sem jött egyáltalán. Más gyerek meg nem volt.

– Te miért vagy Babuci? – nézett kíváncsian a kislányra. Az nem válaszolt. – Ilyet tudsz? – kérdezte, és már az egyik alacsony fa tetejéről kiabált. – Gyere fel!

Babuci nem válaszolt, a hinta felé oldalgott.

Gyöngyike gyorsan leugrott a fáról, és elévágott.

– Ide én ülök! Nézd, le fogok ugrani!

Babuci már majdnem megfogta a hinta kötelét, de mintha tűz égette volna meg, elkapta a kezét. Gyöngyike diadalmasan rávetette magát a laphintára. Aztán meggondolta magát.

– Gyere, menjünk motorozni!

Nagyok voltak már a kismotorhoz, a térdük a nyakukban, de Gyöngyike már száguldott is. Babuci kicsit óvatosan követte, de sikongatott örömében. Aztán ő is felgyorsult, kis lejtő következett, és a kanyart már sokkal gyorsabban vette be, mint kellett volna. Próbált szandálos lábával fékezni, de a sebességtől kifordult a lábfeje, és zoknitlan lábujjait felsértette az aszfalt. Véres csíkot húzott maga után. Zsófi arra ért vissza, hogy lánya a földön ül, és nézi, ahogy a vér szivárog a szandál pántjai között.

Közben kijött a kis Jázmin is, és Gyöngyike feledte Babucit.

Az a helyzet, hogy Babuci korán rájött, valami van a Jézussal meg a Jézuskával.  Mamáéknál volt egy nagy kereszt a hálószobában, rajta egy bácsi, aki szögekkel a kezében, lábában aludt, kifeszítve. Mama azt mondta, ez Jézus. Aztán jött a kicsi kihajtható szentkép, azon meg Jézuska volt Mária ölében. Ő az, aki az ajándékokat hozza karácsonykor. A névegyezés feltűnő, de zavarba ejtő is. A falon függő Jézustól lehetett egy kicsit félni. Az oltárképen meg egy kisbaba volt, cuki, aranyos.

A keresztes Jézus eléggé vérzett. Elesett a kismotorral? Nem volt rajta cipő? A vér kis bíbor patakocskákban folyt Babuci koszos lábfején, törött lábkörme mentén. Anya még a pulcsit is elfelejtette feladni, csak felkapta a kislányt, úgy szaladt be vele a házba.

Pár napig nem mentek ki a játszótérre. Babuci csak az udvaron bicegett, papucsban, mert vastag volt a kötés. Így többet ült a matatófal előtt is a teraszon. Jó volt a kis kavicsokat, gesztenyéket a csőbe dobálni, papírt tömködni bele, érdekes volt a retesszel faleveleket lyukasztgatni, a sár pedig, amivel a rajztáblát összekente, csikizte a kezét. A duda hangja furcsán megváltozott, amikor vizet töltött belé. És ott volt a tábla tetején a kis szentkép, amit a játék elején szertartásosan kinyitott, majd a végeztével ünnepélyesen becsukott.

A cső persze eldugult, a duda elnémult, az egész tábla elég bosszantó módon elromlott. Babuci sokszor csak ült előtte, és a szárnyas lányokat bámulta, akik Jézuskát nézték Mária ölében. A kezüket meg úgy tartották, mintha tapsolnának.

Zsófi megpróbált játszani Babucival. Előkerültek a mágneses számok, a kislány nagy kedvencei. Finom uzsonna készült, friss gofri kakaóval.

– Menj innen… Most misézek.

Babuci ugyanis volt már a templomban is Mamával. És látta, hogy mit csinál a pap bácsi a kereszt előtt. A legjobb a csengetés volt, amit térdeplő gyerekek szólaltattak meg fehér ruhában.

Babuci felvette a fehér tornapólóját, leült a matatófal elé, és csengetett a biciklicsengővel. De ő nem a keresztes Jézusnak csengetett, hanem a kisbaba Jézuskának. Meg a Máriának, aki szépen mosolygott. Meg a barátságos arcú angyaloknak. A keresztes Jézusnak biztosan fáj a lába a szegektől. Nem tud játszani. Babuci nagyon szeretett volna már valakivel játszani, aki nem az anyukája.

Eszébe jutott, hogy az emberek a templomban többször letérdeltek. Letérdelt hát ő is, és elkezdte: Énistenem, jóistenem, lecsukódik máraszemem. Deatiéd, nyitvaatyám, amígalszom, vigyázzreám. A többi nem jutott eszébe.

Zsófi a teraszajtóból nézte, ahogy az ő szöszi földi angyala a kemény kövön fészkelődik.

– Anya, a Jézuskának hol van az apukája? Miért nincs rajta a képen? Ők is elváltak?

Babuci ugyan nem nézett fel, de hallotta, hogy anyuka sóhajt.

– Jézus az más. Mama nem mondta? Majd ő elmeséli, ha legközelebb jön. Kérdezd meg tőle! Gyere be, mert hideg van, és kész a vacsora.

Aznap már nem hozta szóba a Jézuska apukáját. Pedig biztosan elváltak, mert apa sincs már rajta régen a nyaralós képeken. Ahol anya szépen mosolyog, Babuci meg az ölében ül.

Lassan besötétedett, lement a Mickey egér játszótere is a tévében. Fürdés, fogmosás, hajfésülés után kettesben lefeküdtek a nagyágyba. Ilyenkor anya mindig beszélgetni akart. Nem szerette, hogy Babuci nyöszörög elalváskor.

– Jól van, kincsem, nincs semmi baj. Ne sírdogálj! Ssss… csukd be a kis szemed… szép álmokat, bajszos angyalokat! – susogta Zsófi Babuci fülébe.

A kislány szeme elnehezült, de a nyöszörgés még nem halkult.

– A kisbaba… a biciklicsengő… jaj, nem csuktam be, Anya, a Mária…

– Mondjuk együtt: Én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem…

Babuci szépen álomba merült, s közben eszébe jutott, hogy a kisbaba Jézuska biztosan játszani fog majd vele, hiszen ő is egyedül van az anyukája ölében, és nincsenek bajszos angyalok, csak szárnyas lányok, akik tapsolnak, és közben csengőszó hallatszik, megjavul a matatófal, felébred a keresztes Jézus, és nem lesz ő sem más, mert lesz apukája.                       

(Karantének)

{K1}