Szakács István Péter | Black and white

Szakács István Péter 2020. szeptember 04., 09:28

Az előbb még itt volt, meresztette az Úr a szemét hitetlenkedve az űrbe. Aztán, megunva a hiábavaló keresgélést, hívta a szolgálatos angyalt.

– Hova tűnt a földgolyó? – förmedt a mennyei alkalmazottra. A Világegyetem összes égiteste közül ez az aprócska bolygó állt legközelebb a szívéhez. Igazi remekmű. Made in Heaven.

Lázár Tibor: Pink-szent (akrilspray, akril, közepes sűrűségű farostlemez, 88 × 88 cm, 2019)

Az előbb még itt volt, meresztette az Úr a szemét hitetlenkedve az űrbe. Aztán, megunva a hiábavaló keresgélést, hívta a szolgálatos angyalt.

– Hova tűnt a földgolyó? – förmedt a mennyei alkalmazottra. A Világegyetem összes égiteste közül ez az aprócska bolygó állt legközelebb a szívéhez. Igazi remekmű. Made in Heaven. Ahányszor csak tervezőasztala mögül fölemelte a tekintetét, gyönyörködve szemlélte, mint forog fénylőn a végtelenben. Nem bírt betelni vizei ragyogásával, kontinensei pazar színeivel. Most azonban csak egy sötét foltot látott a helyén.

– Ott van most is, ahova te helyezted, Uram – jelentette az angyal. – Az a sötét folt a Föld…

– Te ittál?! – méregette az Úr a szárnyas tisztviselőt gyanakodva.

– Szolgálatban sosem iszom, Uram – rázta meg a szárnyát az angyal. – Az ott tényleg a Föld, csak éppen feketére festették.

– Tessék?! – hökkent meg az Úr. Utoljára akkor lepődött meg így, amikor az a link Lucifer kétségbe vonta isteni kreativitását. – Mi az, hogy feketére festették?! Kik merészeltek belekontárkodni a Teremtésbe?! – dörgött a hangja, miként az a Nagy Könyvben meg van írva.

– Az emberek – mondta az angyal flegmán.

– Ki adott rá engedélyt? – meredt rá villámló tekintettel az Úr. – A Föld nem holmi külvárosi házfal, hogy grafitival bemázolják.

– Te, Uram. Hát nem emlékszel?! Te ruháztad föl szabad akarattal az embereket.

– Ilyen méretű beavatkozásra azért mégsem gondoltam – vakarta meg a fejét zavartan az Úr. – Halljam, hogy történhetett!

– A fekete emberek öntudatra ébredésével kezdődött – mesélte az angyal. – Sérelmeik számbavétele után ledöntötték a fehér felfedezők, államférfiak és hadvezérek szobrait. Betiltották a nekik nem tetsző művészi alkotásokat. A történelem átírása után a fehér színt is indexre vágták.

– Nahát, feketelistára került a fehér szín is – mosolyodott el önkéntelenül az Úr.

– Mi ebben a vicces? – értetlenkedett az angyal.

– Hogyhogy mi? A nyelvi komikum. Úgy látszik, kifelejtettem belőled a humorérzéket – ráncolta boltozatos homlokát bosszúsan az Úr.

– Végezetül pedig befújták fekete festékkel az egész Földet – fejezte be jelentését komoran az angyal.

– Protest produkciónak nem rossz, de azért mégsem maradhat így a földgolyó – összegezte az Úr a hallottakat.

– Miért nem, Uram? – emelte föl a hangját az angyal.

– Mert színesben sokkal szebb a világ – vonta össze bozontos szemöldökét az Úr. – Az emberiséget is többféle színben és színárnyalatban teremtettem. Még csak az hiányzik, hogy a fehérek túlkapásai után most a feketék is ugyanezt tegyék!

– Márpedig Te eredetileg feketének teremtetted az emberiséget, Uram, csak közben egy része sajnálatos módon színt váltott – vágott a szavába az angyal ingerülten. – Ádámot földből formáltad, a föld pedig tudomásom szerint fekete.

– A föld porából – javította ki az Úr. – Egy égi alkalmazottól elvárom, hogy pontosan idézze a Szentírást.

– Az mindegy – legyintett bosszúsan az angyal. A lényeg az, hogy itt fent is véget vessünk a diszkriminációnak. Haladó szellemiségű kollegáimmal úgy gondoljuk, hogy túlságosan is sok a fehér szent a feketék rovására.

Jeladására az ajtó kitárult. Fekete szentek számítanak feliratú táblákkal felvilágosult angyalok vonultak be az Úr irodájába.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában)