„Abban az épületben vagyunk, ahol a bűvös kocka megszületett – igaz, nem ebben az úri részében történt ez, hanem az alagsorában. Ott voltak a műhelyek korlátozott lehetőségekkel” – mondta Rubik Ernő A mi kockánk című könyvének tegnapi bemutatóján a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem auditóriumában. "A Kocka csak arra várt, hogy felfedezzék, és történetesen én voltam az a szerencsés, aki rábukkant" – írja a Libri Kiadó gondozásában magyarul is megjelent könyvében.
Ha számokként akarunk bemutatni egy sikertörténetet, akkor az is beszédes, hogy az elmúlt 45 évben világszerte több mint 350 millió példányban kelt el a Rubik-kocka – elképesztő, ahogy kultúrától függetlenül bűvkörébe vonja a gyerekeket, felnőtteket, tudósokat és kétkezi munkásokat egyaránt. Mintha az emberi lélek és az emberi gondolkodás nagy ismerője lenne a feltalálója. („Nem találtam fel semmit, csak felfedeztem” – mondta ő.) Ez a kicsi, kézbe vehető tárgy az ember lényének olyan alapvető rétegeit tudja megérinteni, mint a rejtélyhez való vonzalom, a kihívásokkal való szembenézés vágya, a lehetetlennek tűnő problémák megoldása fölötti öröm. Valamiféle kockába kódolt csakazértis, a káosz és a rend egymásbafordulása – bele van kódolva egy olyan mechanizmus, mely ott munkál a népmesékben, a gyermekjátékokban, a világűr megismerésére igyekvő törekvésekben egyaránt.
Nem a korszerű technikából születik az újdonság, hanem a meglévő dolgoknak és akár nagyon ősi eszközöknek a más szemléletű használatából – mutatott rá a Kossuth- és Széchenyi-díjas világhírű játéktervező, építész. Állítását illusztrálandó hozzátette: „Az első kockához nem kellett 3D-s nyomtató, de még csak maró sem. Fűrész kellett, csiszolópapír, fúró és megfelelő fadarab. Ezeken kívül más nem kellett csak türelem és elképzelés: hogy a fejemben legyen, amit meg akarok csinálni, és ne hagyjam abba, amíg meg nem valósítom.”
A most megjelent könyvben a Kocka is „szóhoz jut”, felfedezője pedig már az elején megválaszolja azokat a kérdéseket, melyeket az újságírók rendszerint feltesznek neki. A könyv maga viszont azokra a dolgokra reflektál, melyek eddig ritkán kerültek szóba. Hitvallásértékű önvallomás is van benne bőven. Mint a könyvbemutató beszélgetésen is elhangzott, Rubik Ernő számára a tanulás alapvető tevékenység, értéket hordoz, és több mint pusztán az ismeretek megszerzése. „A tevékenységhez kapcsolódó és annak tapasztalatából eredő ismeret értékében hiszek” – hangsúlyozta.
A kockát nem lehet megoldani – mutatott rá a találmányával kapcsolatos paradoxonra. És a nyelv korlátaira is reflektált: „Nem rakjuk ki a kockát! Mozgatjuk, áthelyezzük az elemeket, de nem rakjuk ki. A kirakás szótól kiráz a hideg. Nem tudom, miért, de magyarul nem tud megszületni erre a megfelelő szó.”
És lehet egy kockának tanulsága?
Lehet, mert van. A feltaláló így összegezte ezt: „A kocka arra nevelt, hogy összetett, bonyolult, lehetetlennek tűnő problémák is megoldhatók. Másik fontos tanulsága, hogy egy problémának nem csak egy megoldása lehet; több van, és nem egymás ellen vannak, mindegyik érvényes.”
