Lakatos Mihály esszékötetének címe – Súlyos ügyek – nem túloz: valóban súlyos ügyeket tárgyal, könnyed módon. Az írások túlnyomó többségének főszereplője Ábel, a szilárd elvei szerint élő, a világ dolgairól egyenesen gondolkodó magyartanár, akit a híres névrokonhoz a rengeteg, az ország és a szülőföld köt, viszont itt véget ér a hasonlóság.
Lakatos Mihály esszékötetének címe – Súlyos ügyek – nem túloz: valóban súlyos ügyeket tárgyal, könnyed módon. Az írások túlnyomó többségének főszereplője Ábel, a szilárd elvei szerint élő, a világ dolgairól egyenesen gondolkodó magyartanár, akit a híres névrokonhoz a rengeteg, az ország és a szülőföld köt, viszont itt véget ér a hasonlóság.
Az esszék azokat az eseményeket dolgozzák fel, amelyekkel az ember nap mint nap találkozik. Ábel elveihez hűen reagál az élet nagyobb és apróbb történéseire. A szerző tabuk nélkül beszél migrációról, melegházasságról, anyagiasságról, politikailag korrekt beszédmódról, de a hétköznapibb témák is teret kapnak, szembesülhetünk azzal, hogy milyen kihívásokkal néz szembe ma egy diák, és ez mennyiben más, mint negyven éve a kommunista Romániában: „Ilyenkor kulákká avanzsált nagyapja jutott eszébe, aki a kollektivizálás mellett a portáján agitáló népbiztostól azt kérdezte: »Mondja, jóember, ez a maguk kommunizmusa kerek vagy hosszú?« A korábbi falu csavargója, nem értvén a kérdést, egy pillanatra meghökkent, majd kivágta magát: »Hosszú, persze hogy hosszú.« »Az jó – bólintott a nagyapja –, mert olyan hosszú nem lehet, hogy előbb-utóbb véget ne érjen.«”
A szerző átfogóan mutatja be a mindennapok olyan eseményeit, amelyek jelentőségteljesek, sőt jelzésértékűek, viszont annyira megszoktuk őket, hogy csak legyintünk vagy elfordítjuk az arcunkat. A folyamatosan videojátékozni akaró gyerekek, a mobiltelefonok hozzánk növése, a jogos vagy jogtalan illemszabályok, a kisebbségi, külhoni lét mind-mind szerepet kap a könyvben. Generációs, társadalmi és nemzetiségi különbségekre is felhívja a figyelmet az azokra amúgy érzékeny szerző, és pálcatörés nélkül mutatja be az esetleges konfliktusokat. Szerepet kapnak állandóan lázongó fiatalok, a modern korra fejüket csóváló idősebbek, sőt láthatjuk azt is, hogyan alakul át az előbbi utóbbivá.
Állásfoglalásai egyszerűek, logikusak és a normalitás mentén szerveződnek. Felhívja a figyelmet a napjainkban megfigyelhető hanyatlásra, az egyre fokozódó tekintély-, becsület- és civilizáltsághiányra, melyet modern kori tbc-nek nevez. Az általa boncolgatott fogalmakat megmagyarázza, így attól sem kell félni, hogy az esetleges járatlanság bizonyos témákban megakadályozza a kötet élvezését. Nemcsak a lexikális tudás bővülhet olvasás közben, hanem nagyon gyakori aha-élmény is úrrá lesz az olvasón: mint amikor az ember megtudja, hogy a pszichológia már elnevezte azokat a dolgokat, amiket addig rácsodálkozás nélkül érzett (könyvtől függetlenül: például hiraethnek hívják az olyan hely iránt érzett honvágyat, ahol még sosem jártunk, vagy nem mehetünk vissza, vagy nem is létezik). A Súlyos ügyek ennél földhözragadtabb, és a szó jó értelmében: szemléletes példái, magyarázatai a realitás talaján mozognak.
Komplex képet kapunk a világról, amelyben Ábel és mi élünk, ahol nincsenek tabuk, kíméletlenül körbejárva megosztó és kevésbé megosztó témákat, mindemellett könnyed és egyszerű. Olyannyira, hogy ha az ember a végére ér, elégedetten, kissé irigykedve csettint a nyelvével, és arra gondol: hogyhogy nem nekem jutott ez eszembe?
(Lakatos Mihály: Súlyos ügyek. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019.)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. május 4-i számában.)
{K1}
{K2}