Farkas Kriszta | Versek

Farkas Kriszta 2020. szeptember 11., 09:05

szappanos vízzel öblítem ki a szám,
mert mondtam olyasmit,
amit nem kellett volna.
buborékok formájában távoznak
belőlem a bűneim.

Orosz Annabella alkotása

akkor, ha…

ha kitisztul a szem,
s ha ráncocskák jelennek
meg lélektükröd alatt a mosolytól,
ha lemostad magadról
az illatokat,
ha szoknyád ráncai pördülnek,
ha belül is mosolyogsz,
ha kezeid elérik az eget,
s ha megbékélsz sebeiddel,
ha netán cipőid a tánc
és zene dallamaira járnak
lélek-éneket.
akkor élsz.

 

buborék

égeti bőröm a forró víz.
emlékek törnek elő,
majd könnyként távoznak,
de nem jutnak messze.
szappanos vízzel öblítem ki a szám,
mert mondtam olyasmit,
amit nem kellett volna.
buborékok formájában távoznak
belőlem a bűneim.
újra tiszta lettem.

 

hol hagytad?

a minap derűvel az arcomon indultam útnak.
a város utcái melegebbnek érződtek, mint eddig.
köszöntem. oh, az a mosoly,
amelyet olyan édesen és őszintén
feléd nyújtottam.
zsebre vágtad.
ma láttalak.
mondd:
hol hagytad?

 

tavasz

rügyek vannak a fák ágain, de
bőröm azon részein is,
ahol gyengéden végig húztad
ezüst ujjaidat.
virágzom.
hervadást nem ígérek.

 

tóparti

pár huzam még nem veti partra a csónakot, de
ha nem csinálsz semmit, is csinálsz valamit,
én például dobolok a lábammal,
majd a szívem magától dobog érted.
lennék veled most egy zsúfolt szobában,
de mégis egyedül, mert a magány veled jó.
konyakos meggy, csak egy csepp a szerelmed,
de a szívem máris részeg, azt hiszem.
tengeribeteg lettem egy tavon,
inkább moziba kellett volna menjünk.
mondjuk, először találkozhatnánk valahol
és össze kéne jönnünk.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában)