A Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogjában időről időre olvasható interjú a múzeum munkatársaival, melyben munkájukról, a múzeumi mindennapokról mesélnek. Gál Csaba fotós, aki 1989 óta tagja a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a programoktól kezdve a kiállításokon át a portrékig számos módon van jelen a PIM életében. Mindezekről mesélt Kocsis Katicának a PIM-blogon, a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogjában.
– Hogyan és mikor kerültél a PIM-be?
– 1989 óta dolgozom itt, tulajdonképpen a PIM az első munkahelyem. Roboz László fotós ajánlása révén kerültem ide.
– Ki ő, és mi az, amit tőle tanultál?
– Roboz László volt a mesterem a Központi Múzeumi Igazgatóságnál, ahol a szakmai gyakorlatomat töltöttem. Ez a szervezet a vidéki kiállítások tervezéséért és kivitelezéséért felelt. Már ekkor is múzeumi tárgyakkal foglalkoztam, sok műtárgyfotót készítettem: innen ered a tárgyakra való odafigyelésem. Roboztól főleg az analóg fotózást, a különféle technikai fogásokat tanultam meg.
– Hogy érezted magad a PIM-ben a kezdeti időszakban?
– Ugyan munkatapasztalatom nem volt, azonban a szakmai gyakorlatnak köszönhetően már volt némi tájékozottságom a múzeumifotós-feladatokban. Persze azóta sokat változott ez a szakma is: az akkor jellemző analóg fényképezés, filmelőhívás, laborálás ma már sehol sincs, ezeket kiszorította a digitális kamera, a szkenner és a képfeldolgozó programok.
– Melyek voltak az első feladataid a múzeumban?
– A múzeum gyűjteményében szereplő archív íróportrékat repróztam és laboráltam. A munka nem volt túl bonyolult vagy különleges, az viszont meghatározó, hogy az akkor még fotósként itt dolgozó Bókay Lászlóval és a Művészeti Tár munkatársaival nagyon gyorsan megtaláltam a közös hangot. Bókay sokat segített a kezdeti időszakban: ő ismertetett meg az itt zajló munkával, segített a beilleszkedésben, valamint megtanított, hogy miként kell befotózni a különböző műfajú tárgyakat.
Rajta kívül szeretném még kiemelni a nemrég elhunyt Erdélyi Lajost, Lalót is, akivel együtt nagyítottuk az 1991-es PIM-ben megrendezett portrékiállításához a képeket. Laló megtisztelt a barátságával, sok itthoni és külföldi fotózására, útjára elkísérhettem. Az őt jellemző nyitottságot, sokrétű érdeklődést, műveltséget a mai napig csodálva őrzöm.
– Mit csinál egy múzeumi fotós?
– A feladataim alapvetően két részből állnak össze. Az első – és szakmai szempontból az elsődleges – a múzeum Művészeti, Relikvia- és Fotótárának műtárgyainak fotózása és azok digitalizálása. Különösen értékes tárgyakkal dolgozunk, ami nagy odafigyelést igényel. A másik terület szerteágazóbb: idetartozik a dokumentációs munka (a kiállítások enteriőrjeinek fotózása), az eseményfotózás (a rendezvényeink publikálásra is alkalmas riportfotóinak elkészítése) és a portréfotózás (írók, költők és olykor képzőművészek fotózása). A munkám a fotográfia szinte összes alkalmazott területét érinti a tárgyfotótól a riportfotón át a portréig. Ez a sokszínűség az, ami izgalmassá teszi ezt még harminc év után is.
A teljes interjú a PIM-blogon, a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogján olvasható.