Szerelmi seb, sugározz tiszta fényt rám,
vérforrásom te légy s az élet napja,
mély árok, hol elnémult filomélám
fájdalmam alá puha fészkét rakja.
Rezgő ezüst elnyúlt fantomja, mélán
nyöszörgő éji szellő szürke karma:
feltépte régi sebemet, majd némán
elszállt s vágyammal itt hagyott magamra.
Szerelmi seb, sugározz tiszta fényt rám,
vérforrásom te légy s az élet napja,
mély árok, hol elnémult filomélám
fájdalmam alá puha fészkét rakja.
Legyen szívem szédült zsongása mézem,
ha majd a vadvirágok közt kinyúltam,
s szépséged helyett lelked leng fölébem.
A kis csermely meg okkersárgán surran,
hol párás parti fűcsomók tövében
vörös vérem a vándor vízbe csurran.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. szeptember 19-i számában.)