Bonczidai Éva | Korniss Péter fotóiról

Helyőrség 2020. február 29., 08:54

Képei nemcsak az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmódot ábrázolják, hanem a kelet-európai sors krónikáját írják. Ünnepségeket, egy-egy közösség rítusait éppúgy örökkévalóvá tesznek, mint ahogy megmutatják a faluról városra szakadtak magányát.

Korniss Péter 2017-ben

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotográfus 1937-ben született Kolozsváron. 1961-től 1991-ig a Nők Lapja képes újság munkatársa volt, majd szabadúszó fotográfus. Tizenhat ország múzeumaiban és galériáiban állított ki. 1977-től három éven át a World Press Photo zsűrije, 1983-tól pedig a W. Eugene Smith Memorial Fund nemzetközi tanácsadó testület tagja. Ő az első fotográfus, aki Kossuth-díjat kapott.

Korniss Péter: Falusi iskolások (1973)

A képre kattintva galéria érhető el.

Képei nemcsak az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmódot ábrázolják, hanem a kelet-európai sors krónikáját írják. Ünnepségeket, egy-egy közösség rítusait éppúgy örökkévalóvá tesznek, mint ahogy megmutatják a faluról városra szakadtak magányát. A fotós fél évszázad alatt épült életműve büszke arcokat és riadt tekinteteket, téblábolást és küszködést, az úton levés megannyi stációit tárja elénk. Embereket nézhetünk meg, amint rohannak vagy épp baktatnak az úttalan tájban, embereket, akik a maguk szedett-vedett kincsei mellett otthon vannak, de közben érezzük, tudjuk, hogy valójában sorsokat látunk. Közös emlékeket, melyek egy mohó mélységbe gravitálnak.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. január 20-i számában.)